Az Egyesült Államok területén több mint 90.000 tonna nukleáris hulladék található, amelyet 39 államban, több mint 100 helyszínen tárolnak különféle konténerekben és létesítményekben. Ez a hulladékmennyiség elsősorban atomerőművek üzemeltetése, illetve a hidegháborús nukleáris fegyvergyártás során keletkezett.
1987-ben a kongresszus a nevadai Yucca-hegyet jelölte ki a nukleáris hulladék végleges elhelyezésére. Azonban a projekt politikai és jogi akadályokba ütközött. Bár az építkezés megkezdődött, 2011-ben megszűnt az állami finanszírozás, és azóta gyakorlatilag leállt minden előkészítés.
Jelenleg 94 atomreaktor működik az Egyesült Államokban 54 telephelyen, amelyek tovább termelik a nagy aktivitású radioaktív hulladékot. Az újraéledő érdeklődés az atomenergia iránt - különösen az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatermelés és a kisebb, decentralizált reaktorok alkalmazása miatt - még sürgetőbbé teszi a végleges és biztonságos tárolás kérdését.
2025 márciusában a Legfelsőbb Bíróság tárgyalást tartott az ideiglenes tárolás lehetőségéről, az ítélet június végére várható. Ugyanakkor szakértők szerint a végleges megoldás még évtizedekig várat magára.
A nukleáris hulladék két fő kategóriába sorolható
- Védelmi hulladék: Ez a hidegháború idején, a fegyverkezési programok során keletkezett. A hulladékokat csak szilárd formában lehet véglegesen elhelyezni, ezért a folyékony hulladék szilárdítását is el kell végezni. Ezeket az anyagok végül rozsdamentes acéltartályokba kerülnek, amelyek körülbelül 3 méter magasak és 60 cm átmérőjűek, tömegük pedig eléri az 2,3 tonnát.
Ezek nagy része jelenleg Hanfordban (Washington állam) és Savannah River telepen (Dél-Karolina) található. Bár néhány tartály tartalma már feldolgozásra került, jelentős mennyiségű hulladék továbbra is kezdetleges acéltartályokban van tárolva, és egyes esetekben már szivárgást is észleltek a talajba. - Kiégett fűtőelemek: Az energiatermelő atomerőművek által használt, majd kivont urán-oxid rudak. Ezeket először vízzel hűtik akár öt éven keresztül hatalmas medencékben, majd kisugárzás után acéltartályokba zárva száraz, betonból készült tárolókban helyezik el a reaktorok területén belül.
2024 végére az Egyesült Államokban több mint 315.000 kiégett fűtőelem-köteg és több mint 3.800 száraz tárolókazetta volt nyilvántartásban.
A legtöbb reaktor vízforrás mellett helyezkedik el, mivel a víz elengedhetetlen az energia átviteléhez és a hűtéshez. Ez azonban korróziós kockázatot jelent, különösen az óceánhoz közeli létesítményeknél. A sós permet, amely a part menti levegőben található, megtámadhatja az acélkonténereket, főleg, ha a tárolók több évtizeden át ki vannak téve az időjárásnak.
Bár a rozsdamentes acél általában jól bírja a korróziót, helyi sérülések, repedések vagy üregek keletkezhetnek rajta. A szakértők szerint ez önmagában nem vezetne radioaktív szivárgáshoz, mivel a konténeren kívül még a cirkónium rudaknak és a bennük lévő uránanyagnak is meg kellene sérülnie a szivárgáshoz.
A végleges tárolóhelynek geológiai szempontból biztonságosnak kell lennie akár tízezer évre, és politikailag is elfogadhatónak kell lennie a helyi lakosság és döntéshozók számára. Emellett logisztikai kihívás is egyben: több ezer tonnányi hulladékot kellene biztonságosan útra kelteni vasúton vagy közúton az ország minden szegletéből az új helyszínre.
Egyelőre nem világos, hogy lesz-e ideiglenes tárolási megoldás, amelyet az amerikai Legfelsőbb Bíróság jóváhagy. Addig is a hulladék ott marad, ahol jelenleg van - a reaktorok telephelyein, betonbunkerben, figyelmeztető táblák mögött.
Egy biztos: amíg nincs végleges megoldás, a biztonságos ideiglenes tárolás és a korrózió elleni védelem kulcsfontosságú szerepet játszik az Egyesült Államok energia- és környezetpolitikájában.
