A globális felmelegedés hatására a világ legfontosabb élelmiszernövényeinek többsége jelentős terméshozam-veszteséget fog elszenvedni - még akkor is, ha a gazdák aktívan alkalmazkodnak az éghajlatváltozáshoz. Egy nemzetközi kutatás szerint minden egyes Celsius-foknyi globális hőmérséklet-emelkedés 121 kilokalóriával csökkentheti az egy főre jutó napi élelmiszer-hozzáférést, ami a jelenlegi kibocsátási pályát követve akár a reggeli elhagyását jelentheti az egész bolygó számára.
Andrew Hultgren, az Illinois Urbana-Champaign Egyetem kutatója és csapata a világ hat legfontosabb gabonájának - köztük a búza, kukorica, rizs, szója, árpa és cirok - hozamadatait gyűjtötte össze 54 ország mezőgazdasági statisztikái és időjárási információi alapján. Ezek a növények a világ kalóriafogyasztásának több mint kétharmadát teszik ki, így kulcsszerepet játszanak az élelmiszerbiztonság szempontjából.
A kutatók nemcsak a hozamokat vizsgálták, hanem azt is, hogyan alkalmazkodtak a gazdák korábban a szélsőséges időjárási viszonyokhoz. A múltbeli példák alapján modellezték azokat az adaptációs stratégiákat - például fajtaszelekció, öntözés növelése, műtrágyahasználat -, amelyekkel a termelők csökkenthetnék a klímaváltozás hatásait.
Az eredmények szerint a rizs kivételével minden vizsgált növény érzékenyen reagál a hőmérséklet emelkedésére, különösen a kukorica. Míg mérsékelt kibocsátási forgatókönyv esetén a kukoricahozam 12%-kal, magas kibocsátás esetén akár 28%-kal is visszaeshet a század végére. Ez akkor is igaz, ha figyelembe vesszük a lehetséges pozitív tényezőket, például a megnövekedett légköri szén-dioxid műtrágyaszerű hatását.
A rizs esetében a melegebb éjszakák - bizonyos feltételek mellett - pozitívan hathatnak a terméshozamra, de a többi növény esetében ez nem igaz.
"Egy olyan jövőben, ahol a hőmérséklet erőteljesen emelkedik, már nem lehet biztosra venni, hogy például az amerikai 'corn belt' (kukoricaöv) továbbra is az marad" - mondja Hultgren.
Meglepő módon a legnagyobb hozamcsökkenést nem a szegényebb országokban, hanem az élelmiszertermelésben kulcsfontosságú, gazdag régiókban prognosztizálják - például az amerikai Közép-Nyugaton vagy Nyugat-Európában. Ezek a területek jelenleg sem mutatnak jobb alkalmazkodóképességet a klímaváltozáshoz, mint kevésbé fejlett országok.
"Ez a tanulmány úttörő abban, hogy globális szinten vizsgálja az éghajlat és a terméshozam kapcsolatát, nem csupán egy-egy országra korlátozva az elemzést" - emeli ki Wolfram Schlenker, a Harvard Egyetem közgazdásza.
Michael Roberts, a Hawaii Egyetem kutatója szerint bár a modell megerősíti a korábbi, kisebb léptékű tanulmányokat, a legnagyobb kihívás továbbra is a jövőbeli körülmények kiszámíthatatlansága. Nem lehet előre látni, milyen mértékű lesz a globális felmelegedés, és hogyan reagál majd a rendkívül összetett nemzetközi élelmiszer-ellátási rendszer.
"A legijesztőbb dolog az, hogy egyszerűen nem tudjuk, mi vár ránk" - mondja Roberts. "Az egyik véglet az, hogy alig lesz hatása a termelésre, a másik pedig a teljes katasztrófa: tömeges éhezés és társadalmi összeomlás. Ez mindenkit alázatra kell hogy intsen."
A mezőgazdaság történelmében még soha nem álltunk szemben ekkora kihívással. Az éghajlatváltozás már nem egy távoli, elméleti veszély, hanem valós fenyegetés a mindennapi élelmezésünkre. Az alkalmazkodás önmagában nem lesz elég - globális szintű, rendszerszintű változásokra lesz szükség az élelmiszer-ellátás jövőjének biztosításához.
