Néhány évvel ezelőtt még komoly technikai tudás kellett egy meggyőző deepfake videó elkészítéséhez. Ma már bárki megcsinálhatja, néhány kattintással. Ez a változás nem csupán a félretájékoztatás kockázatát növeli: aláás egy alapvető bizalmi rendszert, amelyre a digitális világ épül - azt a feltételezést, hogy aki online azt állítja magáról, hogy ő az, valóban az.
Az erre adott technológiai válasz egyre kifinomultabb, és három egymást kiegészítő irányban fejlődik.
Az első a tartalom-hitelesítés. A hagyományos digitális vízjelek régóta használatosak a szerzői jog védelmére, de ezek megváltoztathatók vagy eltávolíthatók. Az iparági szabvánnyá váló C2PA - a Coalition for Content Provenance and Authenticity által kidolgozott nyílt protokoll - ennél jóval erősebb alapokra helyezi a hitelesítést: katonai és pénzügyi tranzakcióknál alkalmazott kriptográfiai alapokon nyugvó digitális aláírásokat rendel a tartalmakhoz, amelyek rögzítik, ki hozta létre az adott fájlt és milyen módosításokon ment keresztül. A rendszer kvantumszámítógép-biztos titkosítást alkalmaz, és egyre több platform integrálja.
A második terület az alkalmazásboltok biztonsága. A mobileszközök hagyományos "falakkal körülvett kert" modellje - amelyben az Apple és a Google szigorúan ellenőrizte, mi kerülhet fel a platformjaikra - az európai digitális piacokról szóló jogszabálynak (Digital Markets Act) köszönhetően omlik le: a szabályozás kötelezővé teszi az alternatív alkalmazásforrások engedélyezését. Ez új biztonsági kihívásokat teremt, amelyekre az átláthatóbb fejlesztői hitelesítési és terjesztési mechanizmusok jelenthetnek választ.
A harmadik, és talán legizgalmasabb fejlemény a viselkedésalapú biometria. Ez a technológia nem egyetlen belépési pillanatban ellenőrzi az identitást, hanem folyamatosan, a háttérben figyeli, hogyan gépel, fogja a telefonját vagy görget a képernyőn az adott felhasználó - ebből egyedi, nehezen hamisítható digitális ujjlenyomatot épít fel. Mivel az ellenőrzés nem ér véget a bejelentkezéssel, hanem végigkíséri az egész munkamenetet, a technológia különösen vonzó a pénzügyi és e-kereskedelmi szektorban, ahol a zéró bizalmon alapuló biztonsági modellekbe integrálják.
Világos, hogy a digitális bizalom nem szabályozással, hanem a rendszerek mélyébe épített hitelesítési architektúrával teremthető meg. A jövő digitális infrastruktúrájában a hardverszintű integritás és az ellenőrizhető hitelesség nem opcionális kiegészítő lesz, hanem alapkövetelmény.