Az Anchorage-ban tartott augusztus 15-i csúcstalálkozó helyszíneit, időpontjait és több amerikai tisztviselő elérhetőségét is tartalmazó, nyolcoldalas anyagot felejtett valaki a Hotel Captain Cook üzleti központjának nyomtatójában. A dokumentumokat reggeli órákban három vendég találta meg, akik fényképeket is készítettek a papírokról.
Az iratok első oldalán a megbeszélések pontos menetrendje szerepelt, benne a légibázison kijelölt helyiségek neveivel, ahol a tárgyalások zajlottak volna. Egy megjegyzés arról is tanúskodott, hogy Trump szimbolikus ajándékot szánt Putyinnak, egy fehérfejű rétisas szobrot, mely az USA jelképe. A további oldalak több amerikai kormányzati dolgozó nevét és telefonszámát, valamint 13 amerikai és orosz vezető nevét tartalmazták, fonetikus kiejtéssel ellátva az orosz tisztségviselők neveit.
A csomagban emellett a csúcstalálkozó tervezett ebédjének menüje és ülésrendje is megtalálható volt. A dokumentumok szerint Trump és Putyin egymással szemben ültek volna, az amerikai elnök mellett a külügyminiszter, a védelmi miniszter, a kabinetfőnök, valamint a pénzügyminiszter és a kereskedelmi miniszter kapott volna helyet. Putyint közvetlenül Szergej Lavrov külügyminiszter és Jurij Usakov, az elnök külpolitikai főtanácsadója kísérte volna. Bár a háromfogásos ebéd - zöldsaláta, bélszín és halétel, desszertként crème brûlée - végül elmaradt, a dokumentumok arról tanúskodtak, hogy a találkozónak protokolláris díszletei is gondosan meg voltak tervezve.
Az ügy komoly szakmai kritikákat váltott ki. Jon Michaels, a UCLA jogászprofesszora szerint a nyilvános nyomtatóban felejtett iratok súlyos mulasztást jeleznek, és a biztonsági előkészítés hiányosságait mutatják egy kiemelt diplomáciai esemény előtt. A Fehér Ház helyettes szóvivője ugyanakkor bagatellizálta az esetet, "többoldalas étlapnak" nevezve a papírokat, tagadva, hogy biztonsági rést jelentett volna.
Az incidens újabb láncszem egy sor hasonló fiaskóban, amely az amerikai kormányzati kommunikáció hiányosságaira világít rá. Az elmúlt hónapokban előfordult, hogy rendvédelmi szervek véletlenül illetékteleneket vontak be érzékeny információkat tartalmazó csoportos beszélgetésekbe, vagy éppen újságírókat adtak hozzá katonai műveletekről szóló üzenetváltásokhoz. Az alaszkai eset így nem csupán protokolláris kínosság, hanem a nemzetbiztonsági kultúra hiányosságainak újabb példája is.
