A finanszírozási környezet - különösen a SAFE-program forrásainak elérhetősége és azok stratégiai, állami koordinációja - meghatározó lesz abban, hogy a magyar védelmi ipar képes-e a következő évtizedben érdemi növekedési pályára állni és regionális szinten is pozíciót erősíteni - állapította meg a GKI Gazdaságkutató ágazati elemzése.
A tanulmány szerint a magyar védelmi ipar nem kellően versenyképes a nemzetközi piacon, ami indokolttá teszi a célzott, hozzáadott értékre épülő specializációt. Ebben a folyamatban a polgári és katonai célra egyaránt használható technológiák erősítése kulcsszerepet játszhat, különösen olyan részpiacokon, ahol a hazai mérnöki és fejlesztési kompetenciák versenyelőnyt biztosíthatnak.
A civil ipari tapasztalatok és a magas minőségi követelmények átvétele segítheti a védelmi szektor versenyképességét.
Magyarországon több olyan ipari és tudásbázisra épülő lehetőség is adott, amely egyszerre szolgálhatja a civil gazdaságot és a védelmi szektort, többek között a járműipari, illetve a repülőipari beszállítás, a precíziós gépgyártás, a szenzortechnológia vagy a kiberbiztonsági területeken - tették hozzá.
A magyar védelmi ipar egyszerre újraépülő és szerkezetváltó ágazat. Az elmúlt években jelentős kapacitásbővítések indultak el a páncélozott járműgyártás, a lőszer- és robbanóanyag-előállítás, a kézifegyverek, valamint a repülőipari beszállítás területén. Magyarország az elmúlt évek védelmi kiadásnövelésének eredményeként 2024-re elérte és teljesíti a NATO által elvárt, GDP-arányos 2 százalékos védelmi ráfordítási szintet - állapították meg.
A magyar védelmi ipar jelenlegi helyzetének egyik fő jellemzőjének nevezi a tanulmány, hogy a fejlesztések egyszerre szolgálják a hazai haderő igényeit és törekednek a nemzetközi ellátási láncokba való bekapcsolódásra.
Az állam által támogatott beruházások eredeti célja nem csupán a haditechnikai eszközök beszerzése volt, hanem azok részbeni hazai előállítása, ami hosszabb távon munkahelyteremtéssel, technológiai tudás felhalmozásával és exportlehetőségekkel járhat. Fontos kérdés ugyanakkor, hogy a gyártás mennyiben jelent valódi hozzáadott értéket, és nem csupán összeszerelő kapacitást.
Az elemzés szerzői szerint magyar védelmi ipar előtt álló legfontosabb feladat a kettős felhasználású szegmensben lévő lehetőségek kiaknázása, a technológiai mélyülés, a beszállítói hálózat fejlesztése, a munkaerő képzése és a nemzetközi piacokhoz való hozzáférés erősítése. Ha ezek teljesülnek, akkor Magyarország a következő évtizedben nemcsak felhasználója, hanem részben alakítója is lehet a közép-európai védelmi ipari térségnek.
Amennyiben az új kormány sikerrel jár a hitel lehívásában, akkor a SAFE-program érdemben hozzájárulhat a hazai védelmi ipar finanszírozási környezetének javításához, akár az olyan kettős felhasználású fejlesztések területén is, mint például a vasúti infrastruktúra, a kombinált fuvarozást kiszolgáló terminálok vagy a logisztikai hálózatok fejlesztése. Ezek a beruházások nemcsak a katonai mobilitás és ellátási láncok hatékonyságát javíthatják, hanem közvetlen és közvetett módon is hozzájárulnak a magyar gazdaság növekedéséhez és a versenyképesség erősítéséhez. A SAFE-források emellett jól kiegészíthetők az Európai Beruházási Bank finanszírozási programjaival, amelyek további lehetőséget teremtenek a stratégiai jelentőségű infrastruktúra-fejlesztések felgyorsítására.
Nemzetközi tapasztalatok alapján a védelmi és kapcsolódó iparágak finanszírozása egyre inkább több lábon áll, az állami és uniós források mellett megjelennek az államháztartáson kívüli konstrukciók, valamint a kereskedelmi bankok is növekvő nyitottságot mutatnak az ágazat iránt.
Ugyanakkor kulcsfontosságú, hogy a rendelkezésre álló támogatások és hitelprogramok felhasználásának stratégiai irányítása állami kézben maradjon, biztosítva ezzel az egységes, hosszú távú fejlesztési irányokat.
