Nagyon is reális az esélye, hogy valami rossz történik a bolygónkkal, és az emberiség kénytelen lesz egy védett környezetben túlélni, távol attól, ami a felszínt élhetetlenné tette. De meddig tudna az emberiség túlélni bunkerekben, és vajon ez hosszú távú megoldás lehet egy globális katasztrófa esetén?
Legutóbb 66 millió évvel ezelőtt történt egy akkora természeti katasztrófa, amely kiirtotta a dinoszauruszokat. A mérhetetlen pusztítást azonban nem maga az aszteroida becsapódása okozta, hanem az ütközés eredményeként légkörbe jutó hatalmas mennyiségű törmelék, valamint a lökéshullám következményeként a Földön található vulkánok aktívvá válása. Az ég fekete lett, a sűrű hamu és por körülbelül két évig takarta ki a Napot, ami az összes növény és az azoktól függő állatok pusztulását okozta.
Az esélye annak, hogy egy hasonló méretű égitest csapódjon a Földbe, nagyon kicsi, de sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy valaki megnyomja a rettegett piros gombot, és elindít egy nukleáris háborút. Bármi is legyen az ok, a kérdés az: mi védheti meg az emberiséget és képesek vagyunk-e hosszabb ideig a föld alatt túlélni?
Megvédhet-e egy atombunker a nukleáris robbanástól?
Kevés ember okozta katasztrófa képes akkora pusztítással járni, mint egy nukleáris fegyver bevetése. A hidegháború idején széles körben elterjedt az a gondolat, hogy a megfelelően épített óvóhelyek, bunkerek biztonságot nyújthatnak egy atomtámadás esetén. A valóság azonban ennél jóval összetettebb, hiszen a bunker hatékonysága nagymértékben függ a bomba típusától, a robbanás erejétől és a menedék szerkezeti kialakításától.
A hidegháború éveiben az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt nukleáris elrettentési stratégiát folytatott, amely a kölcsönösen biztosított megsemmisítés logikájára épült. Ebben az időszakban kezdődött meg a nagy középületekben kialakított óvóhelyek építése, illetve a lakosság ösztönzése arra, hogy saját otthonában, pincéjében alakítson ki bunkert. Bár ezek részben a védelem illúzióját szolgálták, szakértők szerint sok esetben inkább kereskedelmi fogásról, semmint valódi biztonsági megoldásról volt szó.
A mai nukleáris fegyverek azonban lényegesen erősebbek, mint azok, amelyeket Hirosimára és Nagaszakira dobtak. Az 1940-es és 1950-es években használt atomfegyverek az urán-235 vagy a plutónium maghasadásán alapultak, és ezek pusztító ereje néhány kilométeres körzetre korlátozódott - Hirosima esetében a lökéshullám körülbelül 1,6 kilométerre terjedt ki. Ezzel szemben a modern termonukleáris, azaz hidrogénbombák a hasadásos robbanást csupán kiindulópontként használják, amely további fúziós reakciókat indít be. Ez a technológia nagyságrendekkel erősebb robbanást tesz lehetővé, amelynek hatósugara akár 160 kilométer is lehet.
Egy ilyen robbanás közvetlen közelében gyakorlatilag nincs esély a túlélésre, függetlenül attól, hogy milyen a bunker. A hatalmas hő és lökéshullám elsöpri a felszíni és sekélyen fekvő építményeket. A túlélés esélyei akkor növekednek, ha az óvóhely megfelelően távol helyezkedik el az epicentrumtól, és kellő vastagságú (1,5 méter) vastag betonból, acélból, valamint ólommal bélelve épült. Az ólom és a több méter vastag betonréteg képes a radioaktív sugárzás jelentős részének útját állni, különösen, ha a bunker bejárata "cikkcakkos", amely útját állja az egyenes vonalakban terjedő sugárzásnak - mondta Norman Kleiman, a Columbia Egyetem Közegészségügyi Iskolájának környezet-egészségügyi tudományok docense és a sugárbiztonsági tisztképző tanfolyam igazgatója a Live Science-nek.
A sugárzás azonban nemcsak a robbanás pillanatában jelent veszélyt. A radioaktív kihullás hosszú ideig mérgező szintű maradhat, így a bunkernek nemcsak a kezdeti hatásokat kell felfognia, hanem hosszabb távon is védelmet kell nyújtania. Ez az élelmiszer- és vízkészletek, valamint megfelelő szellőztető rendszer meglétét teszi szükségessé, amely biztosítja a levegő cseréjét anélkül, hogy radioaktív anyagokat engedne be. A szakértők szerint minimum egyhetes bent tartózkodásra kell felkészülni. Bár ez idő után a sugárzás szintje általában már nem okoz akut halált, a hosszú távú egészségkárosodás, köztük a rák kockázata, továbbra is jelentős marad.
Egy bunker tehát akkor jó, ha minél távolabb helyezkedik el a robbanástól, minél masszívabb anyagokból épült, és minél jobban szigetel a sugárzástól. A túlélésre az esélyt az adja, hogy a hő, a lökéshullám és a sugárzás hármasától egyszerre kell megvédenie az embereket.
Mennyi ideig lehet túlélni egy bunkerben?
Az átlagos bunker vagy óvóhely legfeljebb két hétig alkalmas lakhatásra. A probléma az ellátmánnyal és a mentális egészség megőrzésével van, amelyek mindegyike számos egyéni tényezőtől függ, de meghatározzák, hogy mennyi ideig vagyunk képesek meghúzni magunkat a föld alatt. A bunker mérete nem annyira fontos, mint az, hogy mi van benne, de mivel olyan sokféle típusú és alakú bunker létezik, könnyebb áttekinteni azokat a tényezőket, amelyek nélkülözhetetlenek a túléléshez.
Áramellátás
Egy 15 kW-os generátor óránként körülbelül 4 liter üzemanyagot fogyaszt, ami képes árammal ellátni egy 20 fő befogadására alkalmas bunkert. Ehhez szükség lenne egy komoly ütemezésre a nagy energiafogyasztású eszközök esetében, hogy a rendszer ne álljon le. Egy közel 40.000 literes üzemanyagtartály ennél a fogyasztásnál picivel több mint 400 napig tartana, viszont nagy helyet foglal és nagyon drága beruházással jár. A folyékony üzemanyag másik problémája, hogy romlik, így még ha többet is tudnánk tárolni, az sem vinné az emberiséget túl messzire.
A legfejlettebb megoldás egy nukleáris akkumulátor lenne, mint például az a repülőgép-hordozókban használt típus, amely több mint 20 évig képes áramot szolgáltatni. Az ilyen akkumulátorok beszerzésének esélye szinte nulla, ha csak nem magasrangú kormánytisztviselőknek készül a bunker, vagy ha éppen Kecskeméten tárolják, a MIG-29-esek mellett. A felszíni megújuló energiaforrások nem biztos, hogy jó választás lennének, mert valószínűleg nem tartanának sokáig, ráadásul a javításukhoz ki kellene mennünk a szabadba, ami az apokalipszis típusától függően nem feltétlenül lehetséges.
Jó lehetőség a biztonságos és állandó energiaellátásra a folyóvíz, amelyet egy közeli folyóból lehetne átirányítani, és a föld alatt a bunker energiaellátó helyiségébe vezetni. A víz egy sor vízturbinán átfolyva térne vissza a fő áramlásba - hacsak a folyó nyáron nem szárad ki. Az így átfolyó víz a szűrőrendszeren átvezetve korlátlan mennyiségű ivóvizet is biztosíthatna, a szennyvíz pedig visszakerülne a fő áramlásba és kikerülne a bunkerből.
Oxigén
Nem lehet elegendő oxigént tartályokban tárolni, és olyan rendszer sem építhető, amely hosszú távon teljesen biztonságosan megtisztítaná a levegőt. A külső levegőt szénszűrőkön vagy más szűrőmegoldásokon át kellene bevezetni, áram nélkül azonban a CO₂ olyan gyorsan feldúsulna, hogy még szomjan halni sem lenne idő, mert megfulladnánk.
Víz
Friss vízforrás hiányában a túlélés addig biztosítható, amíg a víztartályok készlete elegendő és nem szennyeződik. Egy átlagos ember napi vízigénye megközelítőleg 2 liter ivóvíz és további 4 liter a főzéshez, illetve tisztálkodáshoz. Ennek alapján 2 darab 30.000 literes tartály mintegy 500 napra elegendő 20 fő számára. Ugyanakkor ez csak szigorú korlátozások mellett tartható fenn, hiszen a zuhanyzás luxus lenne, a mellékhelyiségek öblítésére pedig szennyvizet kellene használni. Megoldást jelenthet egy kút vagy szivattyúrendszer kialakítása a bunker alatt, mivel az ilyen létesítményeknél gyakran alakul ki vízgyűjtő a legalsó rétegekben, ám a bunkerekről közismert, hogy problémás a legalacsonyabb rétegei körüli vízgyűjtés és tisztítás.
Élelmiszer
A konzervek általában nem tartanak tovább öt évnél, ez után vagy megromlanak vagy elveszítik tápértéküket. A szárított áruk, mint a borsó vagy a bab, akár tíz évig is eltarthatók, valamint az aszalt élelmiszerek is körülbelül ugyanennyi ideig, ám amint ezek elfogynának, éhen halnánk. A legjobb típusú élelmiszer, amit hosszú távon bunkerben tárolhatunk, a dehidratált és fagyasztva szárított (liofilizált) élelmiszer, mert ez kínálja a legnagyobb változatosságot és 25 évig eltartható. Továbbá a méz maga az örök élet.
Egy 1,8 méter magas standard raklap, feltöltve liofilizált élelmiszercsomagokkal, 2000 kalóriát biztosítana egy személy számára két évre. 10 raklap egy 20 fős csoportnak egy egész évre elegendő, így csak 250 raklap élelmiszerre lenne szükség, hogy mindenki 25 évig élelmezve legyen. Ez hatalmas helyet foglal, de ha még lenne is erre a célra egy speciális nagy raktárhelyiség, az összes élelmiszer költsége sok-sok millióra rúgna.
Ép testben
A fagyasztva szárított élelmiszerekből nyerhető tápanyagok mennyisége elegendő lenne a túléléshez, de az emberek könnyen hiányállapotba kerülhetnek, ha nem tartják be a gondos étrendet. A D-vitamin, valamint a legtöbb étrend-kiegészítő legfeljebb két évig jó, ezért beszerzésük és hosszú távú tárolásuk csak pazarlás lenne.
A gyógyszerek is idővel megromlanak, így azok, akiknek folyamatosan gyógyszert kell szedniük, például inzulint, csak addig maradhatnak életben, amíg a készletük kitart vagy nem romlik rájuk. Ráadásul a bunkerben a legkisebb sérülés vagy betegség, esetleg járvány is nagyon súlyos következményekkel járhat. A zárt területen ráadásul testi edzésre alkalmas részleget is ki kellene alakítani, hogy a mozgásszegény életmód ne tegye tönkre a testüket és a lelküket.
Ép lélek
Minél kisebb a bunker és minél több ember él benne, annál gyorsabban fog valaki megőrülni és valami ostobaságot elkövetni. Még ha mindenkinek megvan a saját személyes területe, akkor is ott van az a környezeti tényező, hogy nem láthatják az eget és nem érezhetik a Nap melegét.
Az enyhe klausztrofóbiás embereknél ez a félelem tovább fokozódik, amikor rájönnek, hogy milyen sokáig bent kell maradniuk, és aki súlyosan szenved tőle, az egyenesen idegroncs lesz. Az embereknek szükségük van szabadidős, rekreációs területre is, amely utánozza a szabad levegőt, így ha a bunker inkább hasonlít egy börtönhöz vagy egy úrhajó belsejéhez, az nem vezet jóra...
Mennyi ideig tudnának az emberek a föld alatt túlélni?
Ha az embereknek egy bunkerben kellene megtermelniük a saját élelmüket, akkor ehhez egy főre körülbelül fél hektár belső bunkerterületre lenne szükség. Budapest területe 525,2 km², azaz 52.520 hektár területet foglal el, így ha egy ugyanolyan méretű bunkert építenénk, mint a fővárosunk, akkor 2× annyi ember (105.040) tudná itt átvészelni. Ez az ország lakosságának (9,562 millió, 2024. KSH) kicsivel több mint 1%-a, így még ha lenne is elég pénz az államkasszában, akkor sem tudnának mindannyiunkat megmenteni.
