A Colorado Boulder Egyetem kutatói által vezetett nemzetközi tudóscsoport a Nature Geoscience folyóiratban publikált tanulmányban számolt be arról, hogy a Hektoria-gleccser 2023 elején nyolc kilométernyi jeget veszített, ami az eddig dokumentált leggyorsabb visszahúzódásnak számít az Antarktiszon. A gleccser összeomlása nem fokozatos olvadás, hanem egy hirtelen, láncreakciószerű esemény következménye volt, amelyet a jég alatti különleges domborzati viszonyok váltottak ki.
A kutatás vezetője, Naomi Ochwat, a CIRES (Cooperative Institute for Research in Environmental Sciences) posztdoktori kutatója szerint a Hektoria jégteste az alatta húzódó lapos tengerfenéken feküdt, ami ritka geológiai adottság az antarktiszi gleccserek körében. Ez a sík jégalap lehetővé tette, hogy a gleccser a vékonyodás során egyszer csak "elemelkedjen" a tengerfenékről és úszni kezdjen a víz felszínén - ezzel beindítva a gyors és kiterjedt jégleválást. A jelenséget "calving"-nek, azaz jéghegyképződésnek nevezik, de a Hektoria esetében ez a folyamat extrém gyorsasággal és méretben zajlott le.
Ochwat és munkatársai eredetileg egy másik projekt keretében vizsgálták a térséget, amikor műholdas adatok elemzése közben észrevették, hogy a gleccser hirtelen eltűnt a felvételekről. Az adatok részletes elemzése feltárta, hogy mindössze két hónap alatt a jég mintegy fele leomlott, a gleccser visszahúzódása pedig napi több száz métert tett ki. "Amikor 2024 elején átrepültünk a terület fölött, elképesztő volt látni a méreteket - a hatalmas jégvölgyek helyén most nyílt víz és törmelékmezők terültek el" - mondta a kutató.
A Hektoria a kelet-antarktiszi Gleccser-övezet része, mintegy 115 négyzetmérföldet fedett le, körülbelül Philadelphia méretű területet. Bár önmagában nem számít a kontinens legnagyobb jégtömegének, a kutatók szerint az, ami vele történt, intő jel lehet a nagyobb, több száz kilométeres többi selfjég számára. Az ilyen gyors visszahúzódás ugyanis közvetlen hatással lehet a globális tengerszint-emelkedésre, mivel az úszó jég hirtelen leválása és a szárazföldi jégtömeg elvesztése hozzájárul a tengerek térfogatának növekedéséhez.
A kutatók többféle műholdrendszert - köztük radar- és optikai szenzorokat - használtak a gleccser mozgásának követésére. A különböző adatsorok összevetésével sikerült kimutatni, hogy a Hektoria egyes szakaszai napok alatt több kilométert húzódtak vissza. "Ha csak háromhavonta lenne műholdképünk, talán soha nem tudnánk meg, hogy a gleccser két nap alatt két és fél kilométert veszített" - jegyezte meg Ochwat, utalva a modern megfigyelőrendszerek precizitására.
A műholdas adatok mellett szeizmikus mérések is segítették a vizsgálatot: a gleccser összeomlásának idején sorozatos "gleccserföldrengéseket" regisztráltak, amelyek megerősítették, hogy a jég még a tengerfenéken nyugodott, mielőtt hirtelen felúszott volna. Ez azt is jelenti, hogy a jégveszteség nem csupán a vízen úszó jégtáblákból származott, hanem valóban a szárazföldi jégállomány csökkent - közvetlenül növelve a tengerszintet. A kutatók szerint ilyen szerkezet több antarktiszi gleccser alatt is megtalálható, ami azt jelenti, hogy a Hektoria esete nem elszigetelt jelenség, hanem előjele lehet egy nagyobb folyamatnak.
Ted Scambos, a CIRES vezető kutatója szerint a Hektoria összeomlása "valódi sokk" a gleccserkutatás számára. "Ez a villámgyors visszahúzódás megmutatta, hogy a jégmezők sokkal gyorsabban reagálhatnak a környezeti változásokra, mint eddig gondoltuk. Ha hasonló feltételek alakulnak ki a nagyobb gleccserek alatt, az drámai módon felgyorsíthatja a tengerszint-emelkedést" - figyelmeztetett a szakember.
Hektoria topográfiájának és jégdinamikájának elemzése alapján a tudósok most már pontosabban azonosíthatják azokat az antarktiszi régiókat, ahol hasonló gyors összeomlás várható.