A mesterséges intelligencia energiaéhsége újabb extrém ötleteket szül a techiparban. Elon Musk és más AI-vezetők szerint a jövő adatközpontjait akár a világűrbe is lehetne telepíteni, ahol bőséges a napenergia és gyakorlatilag végtelen a rendelkezésre álló "terület".
A SpaceX - amely időközben összeolvadt Musk AI-cégével, az xAI-jal - nemrég szabadalmi kérelmet nyújtott be egy orbitális adatközpont-hálózatra. A terv szerint akár egymillió műhold keringene a Föld körül 500 és 2000 kilométer közötti magasságban, nap-szinkron pályán, hogy folyamatosan maximális mennyiségű napenergiát gyűjtsenek.
A koncepció azonban egyelőre inkább vízió, mint működő terv. A szabadalmi dokumentum kevés technikai részletet tartalmaz, ami arra utal, hogy a projekt még nagyon korai fázisban van. Ez különösen érdekes annak fényében, hogy Musk korábban azt állította: három éven belül az űrben működő adatközpontok akár olcsóbbak is lehetnek a földi rendszereknél.
Ez így azért erősen túl optimista elképzelés. Rebekah Reed, a NASA egykori vezető tisztviselője és a Harvard kutatója a Financial Timesban megjelent írásában egyenesen úgy fogalmazott: a földkörüli adatközpontok ötlete még annál is problémásabb lehet, mint elsőre tűnik.
Szerinte az AI energiaigényének megoldását az űrbe telepítéssel kezelni "nevetséges" megközelítés. Úgy véli, az ilyen rendszerek még évtizedekre lehetnek a megvalósítástól, ha egyáltalán működőképesnek bizonyulnak.
Az egyik legnagyobb akadály a költség. Ahhoz, hogy gazdaságilag egyáltalán értelme legyen tömegesen adatközpontokat feljuttatni az űrbe, a kilövési költségeknek kilogrammonként 200 dollár alá kellene csökkenniük. Ez a jelenlegi árakhoz képest nagyjából hétszeres csökkenést jelentene, amit a legkorábban a 2030-as évek közepére várnak.
A karbantartás kérdése szintén komoly probléma. Ha egy földi adatközpontban meghibásodik egy chip vagy elavul egy hardver, egyszerűen kicserélik. Az űrben viszont ehhez speciális szervizküldetésekre lenne szükség, ami rendkívül drága és bonyolult. Ha ez nem történik meg, az elavuló rendszerek egyszerűen használhatatlan űrszemétté válnak.
A környezeti kockázatok sem elhanyagolhatók. A visszatérő vagy lezuhanó műholdak fémrészecskéket és más szennyező anyagokat juttathatnak a felső légkörbe, amelyek hatásait a tudósok még csak most kezdik megérteni.
Egy német kutatócsoport tanulmánya szerint az űrbeli adatközpontok teljes karbonlábnyoma akár jóval nagyobb is lehet a földi rendszerekénél. A gyártás, a kilövés és a megsemmisítés során keletkező kibocsátások miatt még optimista számítások mellett is akár tízszer magasabb szén-dioxid-terhelésről beszélhetünk.
A több ezer műholdból álló adatközpont-hálózat ráadásul tovább zsúfolná a Föld körüli pályákat. Ez növelné az ütközések és az űrszemét kockázatát, ami a kommunikációs, navigációs és meteorológiai rendszereket is veszélybe sodorhatja, miközben az éjszakai égbolt látványát is tovább rontaná.