A lézerfegyverek előnyei közé tartozik, hogy - ellentétben a hagyományos eszközökkel - nem igényelnek lőszert és újratöltést, csupán folyamatos energiaellátást. Ez különösen fölényt jelenthet költséghatékonyság és tűzgyorsaság szempontjából, kifejezetten olyan célpontok ellen, amelyekre a gyors reagálás és precizitás kiemelten fontos. Mindazonáltal a lézerfegyverek széleskörű elterjedésének továbbra is korlátai vannak: az időjárási tényezők, az energiaellátás megbízhatósága, valamint a hordozóplatformok technológiai korlátai még fejlesztést igényelnek minden ország számára.
A lézerfegyverek fejlesztése a világ vezető katonai hatalmai számára emiatt egyre fontosabbá válik, mivel ezek az eszközök potenciálisan forradalmasíthatják a hadviselés egyes területeit. Az orosz, amerikai és kínai kutatási-fejlesztési programok különböző szakaszban járnak, mindegyik ország más technológiai és stratégiai megközelítést követ. Az orosz Peresvet rendszer jelenleg az egyik legismertebb és ténylegesen hadrendbe állított lézerfegyver, amelyet az orosz hadsereg már a gyakorlatban is használ. A mobil rendszer célja elsősorban az ellenséges optikai és elektro-optikai eszközök - például drónok, felderítő repülőgépek és műholdak - elvakítása, működésképtelenné tétele. Orosz források szerint ez a technológia már a konfliktuszónákban is bevetésre került.
Ezzel szemben az Egyesült Államok szintén folytat lézerfegyver-fejlesztéseket, de jelenlegi rendszerük - egyes beszámolók szerint - még nem rendelkezik kellően kompakt és megbízható energiaforrással ahhoz, hogy éles hadműveleti körülmények között is hatékony legyen. A korábbi tesztek során például a vízpára és kedvezőtlen időjárási viszonyok jelentős hatékonyságcsökkenést eredményeztek, ami rávilágít a még meglévő technológiai kihívásokra. Ugyanakkor az amerikai fejlesztések egyes szegmensei - például a haditengerészetre optimalizált nagy energiájú lézerek - ígéretes irányok, még ha nem is jutottak el a teljes hadrafoghatóságig. A kínai fejlesztések kevésbé transzparensek, de ismert, hogy Peking is intenzíven fektet be a lézertechnológia katonai célú alkalmazásaiba, elsősorban saját régiós érdekeinek védelmében.
Nagy eséllyel közel áll a valósághoz az, hogy jelenleg Oroszország valóban képes működő katonai lézerrendszert hadrendbe állítani, míg az Egyesült Államok és Kína még főként kísérleti és fejlesztési fázisban tart. Azonban a technológiai verseny korántsem lefutott: a nyugati országok ipari és tudományos háttere, valamint a gyors innovációs ciklusok hosszú távon kiegyenlíthetik az erőviszonyokat a lézerfegyverek jövőbeli hadszíntéri alkalmazásában.
