Európa másodszor kerülte el idén azt a forgatókönyvet, amelyben az amerikai-kínai kereskedelmi feszültségek miatt hetekre leállhattak volna az európai autógyártók futószalagjai. Ugyanis a 2022-ben nagy politikai felhajtással életre hívott uniós chipstratégia érdemben nem csökkentette Európa függőségét az amerikai és kínai gyártástól.
A mostani sokkhatást a Nexperia körüli konfliktus váltotta ki. A hollandiai központú, kínai tulajdonú chipgyártó kulcsszereplője az európai autóiparnak, ám szeptember végén a holland kormány nemzetbiztonsági aggályokra hivatkozva állami felügyelet alá vonta a céget, miközben az Egyesült Államok és Kína kölcsönös exportkorlátozásokat vetett ki rá. Az ügy egyszerre jelezte, hogy a chipipar immár a nagyhatalmi versengés fegyverévé vált, és hogy az uniós intézkedések jelenlegi rendszere nem alkalmas a hasonló sokkok kezelésére.
A Bizottság ezért bejelentette: felgyorsítja a chipstratégia felülvizsgálatát, és legkésőbb 2026 első negyedévében új javaslattal áll elő. A brüsszeli felismerés lényege, hogy az első Chips Act túlzottan a csúcstechnológiás, AI-hoz kapcsolódó chipekre összpontosított, miközben Európa ipara továbbra is elsősorban az "átlagos" félvezetőkre szorul. Egy európai autó akár több száz ilyen alapchipet is tartalmaz - ezek ellátási problémái könnyedén gyárleállásokhoz vezethetnek.
A 2022-es cél ambiciózus volt: a globális chipgyártás európai részarányát 9 százalékról 20 százalékra kell emelni 2030-ig. A valóság azonban kiábrándító lett: három év alatt alig történt elmozdulás. A nagy hangsúly az olyan óriáscégek meggyőzésére irányult, mint az amerikai Intel vagy a tajvani TSMC. Bár mindkettő nyitott volt európai gyárépítésre, a projektek végül elakadtak vagy sokkal kisebbek lettek a tervezettnél. Az Intel 30 milliárd eurós kelet-németországi beruházását pénzügyi okokra hivatkozva leállította, a TSMC pedig jóval visszafogottabb kapacitásokkal épít gyárat.
Miközben az EU saját gyártási kapacitásainak bővítésével küszködött, az Egyesült Államok nyomást gyakorolt Hollandiára, hogy korlátozza az ASML gépeinek kínai exportját. Az év elején pedig - Biden elnöki ciklusának utolsó heteiben - Washington korlátozta bizonyos AI-chipek uniós exportját is. Mindez világossá tette, hogy Európa még a szövetségeseitől sem feltétlenül számíthat korlátlan technológiai együttműködésre.
Ahogy Alison James, a Global Electronics Association vezetője fogalmazott: a beteg, vagyis az európai chipgazdaság ma már "komplett műtétre szorul". Történt ugyanis, hogy az EU nem vette figyelembe a geopolitikai kockázatokat, kizárólag a gyártás előtérbe helyezésére összpontosított, és figyelmen kívül hagyta a teljes ellátási lánc gyengeségeit - holott a félvezetőipar komplex ökoszisztémája akkor is sérülékeny, ha a front-end gyártási kapacitások bővülnek.
Eközben uniós képviselők egy csoportja már tavasszal nagyobb stratégiai irányváltást sürgetett. A levelükben hangsúlyozták: a következő chipstratégiának a geopolitikai realitásokon és az európai erősségek feltérképezésén kell alapulnia. Chiara Malaponti, az Európai Külkapcsolatok Tanácsának világgazdasági szakértője szerint Brüsszelnek először átfogó helyzetképet kell készítenie a teljes chipiparról, beleértve a tervezést, a kutatást, a gyártást, a tesztelést és a csomagolást is. Szerinte az EU-nak nemcsak a legfejlettebb chipek gyártásában, hanem a "szürke zónában" rejlő, kevésbé látványos ágazatokban is versenyképes pozíciót lehetne kialakítania.
A következő stratégia körvonalai egyelőre homályosak. A technológiai szuverenitásért felelős uniós biztos, Henna Virkkunen a Chips Act 2-t elsődlegesen az AI-chipek európai fejlesztésével indokolta, ugyanakkor később a készletezés szükségességét is felvetette.
A tét nagy, hiszen a kontinens gazdasági jövője, autóipara és technológiai versenyképessége egy olyan iparág kezében van, amelynél a lánc ereje valóban csak a leggyengébb láncszemtől függ.
