Egy új tanulmány szerint a Tejútrendszerben a technológiai civilizációk rendkívül ritkák lehetnek: a legközelebbi fejlett idegen társadalom akár 33.000 fényévnyire is lehet tőlünk. A kutatás arra is rámutat, hogy az élet fennmaradásához szükséges környezeti feltételek - például a lemeztektonika és a szén-dioxid egyensúlya - sokkal ritkábbak, mint eddig gondoltuk.
A finnországi Helsinkiben megrendezett EPSC-DPS 2025 tudományos konferencián bemutatott kutatás szerint a Tejútrendszerben élő technológiai civilizációk nemcsak kevesen lehetnek, hanem valószínűleg nagyon messze is élnek tőlünk. A tanulmányt Dr. Manuel Scherf és Helmut Lammer professzor készítette az Osztrák Tudományos Akadémia Űrkutatási Intézetében, Grazban. Számításaik alapján, ha létezik is értelmes élet a galaxisban, az első olyan civilizáció, amellyel akár elméletileg kapcsolatba léphetnénk, legalább 33.000 fényévnyire található a Földtől - vagyis a Tejútrendszer túlsó oldalán.
A kutatók a valószínűségeket a földi élet történetéhez viszonyítva vizsgálták. Mivel az emberi civilizáció kialakulása a Föld 4,5 milliárd éves történetének eredménye, a szerzők abból indultak ki, hogy egy idegen civilizációnak legalább 280.000 évig fenn kell maradnia ahhoz, hogy az emberiséggel egyidőben létezzen. Ha pedig több, például tíz technológiai társadalom is élne egyszerre a galaxisban, akkor mindegyiknek legalább tízmillió évig kellene fennmaradnia.
A tanulmány egyik legérdekesebb megállapítása, hogy a földi típusú bioszféra feltételei rendkívül kényes egyensúlyon alapulnak. A bolygó légkörében lévő szén-dioxid mennyisége kulcsszerepet játszik abban, mennyi ideig képes egy világ fenntartani a fotoszintézist és a légkört. A szén-dioxid segít megakadályozni, hogy a légkör elszökjön az űrbe, ugyanakkor ha túl sok halmozódik fel, az üvegházhatás katasztrofálissá válik, és a felszín lakhatatlanná forrósodhat. Ezt a finom egyensúlyt a lemezek mozgása - a szénkörforgás - szabályozza, amely a szén-dioxidot időről időre visszajuttatja a légkörbe.
Dr. Scherf elmondása szerint a Földön ez az egyensúly hosszú távon is instabil: "Egy idő után annyi szén-dioxid kötődik meg a kőzetekben, hogy a fotoszintézis már nem működik hatékonyan. A Föld esetében ez valószínűleg 200 millió és egymilliárd év között következik be." A kutatók különböző légköri modelleket is vizsgáltak: egy olyan bolygó, amelynek légkörében 10 százaléknyi szén-dioxid található, akár 4,2 milliárd évig is fenntarthat élővilágot, míg 1 százaléknyi szén-dioxiddal legfeljebb 3,1 milliárd évig maradhat aktív a bioszféra.
A légkör másik kulcsfontosságú eleme az oxigén, amelynek legalább 18 százalékos aránya szükséges ahhoz, hogy nagyobb, összetett élőlények létezhessenek. Ennél alacsonyabb oxigénszint mellett a szabad ég alatti égés sem lenne lehetséges, ami azt jelenti, hogy a tűzhasználat és a fémek megolvasztása - vagyis a technológiai fejlődés - soha nem indulhatna meg.
A kutatás tehát nem csupán az élet megjelenésének, hanem a civilizációk túlélésének időtartamát is kulcsfontosságúnak tartja. Minél hosszabb ideig képes fennmaradni egy technológiai társadalom, annál nagyobb az esély, hogy egyszerre létezzen egy másikkal, például az emberiséggel. Scherf és Lammer számításai ezért vezettek oda, hogy a legközelebbi intelligens civilizáció valószínűleg 33.000 fényévnyire található - egy olyan távolságra, amelyet semmilyen jelenlegi kommunikációs vagy űrutazási technológia nem tud áthidalni.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy ezek a becslések számos bizonytalansággal terheltek. Az élet eredete, a fotoszintézis kialakulása, a többsejtűség megjelenése és a technológiai fejlődés valószínűsége mind olyan tényezők, amelyeket a jelenlegi tudomány nem tud pontosan meghatározni. Ha ezek a folyamatok gyakoriak, akkor a galaxis akár tele is lehet intelligens élettel - ha viszont ritkák, akkor mi valóban egyedülállóak lehetünk a Tejútrendszerben.
Dr. Scherf azonban optimista marad a keresés folytatását illetően. "Lehet, hogy az idegen civilizációk ritkák, de egyetlen módja van annak, hogy ezt biztosan megtudjuk: folytatnunk kell a keresést. Ha a SETI-programok semmit sem találnak, az megerősíti a modellünket. De ha egyszer mégis jelet fogunk, az minden idők egyik legnagyobb tudományos felfedezése lesz - mert akkor végre tudni fogjuk, hogy nem vagyunk egyedül az Univerzumban."
