A világszervezet fennállásának 80. évfordulóján saját maga előtt tartott tükröt: az ENSZ belső jelentése szerint évente több mint ezer hivatalos dokumentumot tesznek közzé, miközben ezek túlnyomó többségét szinte senki nem olvassa. A szervezet működését értékelő reformjelentés szerint a jelentések és ülések túltengése az egész rendszer működőképességét sodorja veszélybe, miközben a világ egyre inkább megkérdőjelezi az ENSZ szerepét és hatékonyságát.
António Guterres főtitkár még márciusban indította el az "UN80" nevű reformfolyamatot, amelynek célja az adminisztratív terhek csökkentése, a jelentésgyártás észszerűsítése és a valós hatékonyság növelése - fokozott digitalizációval és fejlett technológiai megoldásokkal.
A most publikált belső értékelés szerint 2023-ban az ENSZ titkársága 1.100 jelentést készített - ami 1990-hez képest 20 százalékos növekedést jelent -, és több mint 27 ezer megbeszélést támogatott, 240 különböző szervezeti egység részvételével. Ez az apparátus már önmagában is terhet jelent a szervezetre nézve, de ami igazán szembetűnő, hogy ezek a dokumentumok a legtöbb esetben olvasatlanul maradnak. A beszámoló szerint az ENSZ-jelentések öt százaléka éri el az 5.500 letöltést, míg minden ötödik dokumentum ezer alatti letöltéssel zárja az évet - ami nem jelenti azt, hogy el is olvassák őket.
Mindez nemcsak technikai kérdés, hanem politikai, stratégiai és identitásbeli problémákra is rámutat. Az ENSZ-t a második világháború után azzal a céllal hozták létre, hogy megakadályozza a háborúkat és elősegítse az államok közötti együttműködést. Az alapító öt nagyhatalom - az Egyesült Államok, a Szovjetunió (ma Oroszország), az Egyesült Királyság, Franciaország és Kína - által életre hívott szervezet akkoriban 51 tagállammal működött, ma azonban már 193 tagot számlál. A kibővült tagság ellenére egyre többen bírálják a szervezetet azért, mert képtelen hatékonyan alkalmazkodni a 21. század politikai és gazdasági realitásaihoz.
A kritikus hangok között meghatározó Oroszország és India véleménye is, akik szerint az ENSZ-nek tükröznie kellene a globális hatalmi átrendeződéseket, és nagyobb teret kellene adnia a fejlődő országok képviseletének. Vlagyimir Putyin egy korábbi BRICS-csúcson hangsúlyozta, hogy a világszervezet reformja elkerülhetetlen, míg India külügyminisztere, S. Jaishankar ironikusan egy "öreg céggel" hasonlította össze az ENSZ-t, amely már nem tud lépést tartani a piaccal, de még mindig elfoglalja a helyet.
Guterres viszont kitart amellett, hogy az ENSZ alapértékei ma fontosabbak, mint valaha. Ez a kijelentés azonban nehezen védhető abban a közegben, ahol a szervezet saját maga is beismeri, hogy elveszik a bürokrácia útvesztőjében, miközben a nemzetközi közösség egyre többször hagyja figyelmen kívül a döntéseit, ajánlásait és jelentéseit.
A kérdés tehát nem csupán az, hogy mennyire olvasott egy ENSZ-jelentés, hanem hogy maga a szervezet képes-e megújulni, releváns maradni és a jövő globális válságaira - legyen szó háborúról, klímaváltozásról vagy társadalmi igazságtalanságokról - hatékony választ adni. A papírhegyek közé temetett válaszok ugyanis nem elegendők ahhoz, hogy egy 80 éves intézmény valódi vezető szerepet töltsön be a 21. században.
