Az Európát fenyegető energiaválság mértéke már most meghaladja azt, amit a kontinens vezetői korábban elképzelhetőnek tartottak, és a Közel-Keleten zajló konfliktus következményei beláthatatlan gazdasági láncreakciót indíthatnak el. A Hormuzi-szoros lezárása miatt a globális energiaellátás mintegy ötöde került veszélybe, ami nemcsak az olaj- és gázszállításokat bénítja meg, hanem az egész ipari rendszert is megrengeti, az élelmiszertermeléstől a repülésen át egészen a csúcstechnológiákig.
A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy Friedrich Merz szerint a gazdasági hatások akár a Covid-járvány vagy az ukrajnai háború kezdetének sokkjával is összemérhetők lehetnek, miközben Christine Lagarde arra figyelmeztetett, hogy a hosszú távú következmények "valószínűleg meghaladják mindazt, amit jelenleg el tudunk képzelni". A konfliktus már most átrendezi a globális energiapiacot, hiszen az ázsiai országok agresszíven felvásárolják a rendelkezésre álló készleteket, elvonva a szállítmányokat Európától, amely így egyre kiszolgáltatottabbá válik.
Az ellátási zavarok nemcsak az energiaárakat hajtják fel, hanem közvetlenül érintik az ipart is. Az energiaigényes ágazatok, különösen a vegyipar és az acélgyártás, már most költségrobbanással szembesülnek, ami végső soron minden termék árában megjelenik majd. Az olajszármazékok, például a műanyagok és műtrágyák drágulása az élelmiszerárakat is megemelheti, miközben a félvezetőgyártásban használt hélium hiánya a technológiai szektort is sújtja.
A lakosság számára a válság első jelei már érzékelhetők az üzemanyagárak emelkedésében, de a valódi hatás csak most kezd kibontakozni. Az európai repülés különösen sérülékeny, mivel a kerozin ára rekordmagasságba emelkedett, ami járatritkításokat és dráguló jegyárakat hozhat. Egyes légitársaságok már most a kapacitás csökkentését fontolgatják, ami a turizmusra és a gazdasági mobilitásra is komoly csapást mérhet.
A politikai döntéshozók egyre inkább kénytelenek radikális lépésekben gondolkodni. Dan Jørgensen már arra figyelmeztetett, hogy a kereslet visszafogása elkerülhetetlenné válhat, ami akár az 1970-es éveket idéző intézkedésekhez, például üzemanyag-korlátozásokhoz vagy közlekedési megszorításokhoz vezethet. Egyes forgatókönyvek szerint akár "energetikai lezárások" is jöhetnek, hasonlóan a koronavírus-járvány idején bevezetett korlátozásokhoz.
A gazdasági következmények egyre inkább a stagfláció irányába mutatnak, ahol a lassuló növekedés és a magas infláció egyszerre sújtja a gazdaságot. Az European Commission előrejelzése szerint a növekedés jelentősen visszaeshet, miközben az infláció ismét emelkedésnek indulhat, ami kamatemeléseket és dráguló hiteleket hozhat. Ez nemcsak a háztartásokat, hanem az államokat is nehéz helyzetbe hozza, mivel a korábbi válságok során felhalmozott adósság finanszírozása is egyre költségesebbé válik.
Miközben az utolsó közel-keleti tankerek megérkeznek Európába, a kontinens számára megkezdődött a visszaszámlálás. A következő hetek döntő jelentőségűek lehetnek, és ha a konfliktus elhúzódik, az energiaellátási válság nemcsak átmeneti megingást, hanem egy egész generáció gazdasági pályáját meghatározó fordulópontot hozhat.