Az Intelligent Energy nevű texasi cég olyan elképzelést terjesztett elő, amely szerint a USS Nimitz fedélzetén működő nukleáris reaktorokat a hajó 2026-ra tervezett kivonása után szárazföldi környezetben állítanák szolgálatba. A cél az lenne, hogy ezek az eredetileg haditengerészeti felhasználásra tervezett, rendkívül nagy teljesítményű reaktorok elektromos árammal lássák el a mesterséges intelligencia fejlesztéséhez és üzemeltetéséhez szükséges adatközpontokat, elsősorban a Tennessee állambeli Oak Ridge Nemzeti Laboratórium környezetében.
A USS Nimitz 1975 óta áll szolgálatban, és az Egyesült Államok első Nimitz-osztályú szuperhordozójaként összesen két A4W típusú nukleáris reaktort üzemeltet. A hajó leszerelése önmagában is rendkívül költséges és hosszadalmas folyamat: a bontás és az ártalmatlanítás öt szakaszban, akár több évtized alatt zajlik majd, a teljes költség pedig meghaladhatja az egymilliárd dollárt. A hajót építő és karbantartó Huntington Ingalls Industries már 2025 végén több tízmillió dolláros szerződést kapott az előkészítő munkálatok megkezdésére.
Az Intelligent Energy szerint azonban a reaktorok újrahasznosítása gazdaságilag és stratégiailag is vonzó lehet. Egyetlen A4W reaktor évente több mint 4 terawattóra villamos energiát képes termelni, ami elegendő lenne egy nagyváros vagy egy kiterjedt ipari ökoszisztéma ellátásához, illetve több százezer amerikai háztartás energiaigényének fedezéséhez. A cég számításai szerint a tengeri reaktorok szárazföldi telepítése körülbelül kétmilliárd dollárba kerülne, ami töredéke egy új polgári atomerőmű építési költségeinek. Ha a modell beválna, precedenst teremthetne további kilenc Nimitz-osztályú hordozó, összesen húsz reaktor hasonló újrahasznosítására.
A javaslat hátterében az AI-iparág rohamos energiaigénye áll. A nagy nyelvi modellek és más fejlett mesterségesintelligencia-rendszerek tanítása és működtetése rendkívül energiaigényes: egyetlen nagyobb tanítási folyamat akár több tíz vagy száz gigawattóra áramot is felemészthet. Az AI-adatközpontokban a rackszekrények teljesítménysűrűsége sokszorosan meghaladja a hagyományos informatikai létesítményekét, ami komoly kihívást jelent az Egyesült Államok elöregedő villamosenergia-infrastruktúrája számára.
Az egyik probléma azonban az, hogy a haditengerészeti reaktorok fegyverminőségű, rendkívül magas dúsítású uránt használnak, amelynek kezelése és civil célú alkalmazása súlyos biztonsági és engedélyezési kérdéseket vet fel. Emellett maga a reaktortechnológia is érzékeny katonai tudásnak számít, amelynek átadása civil üzemeltetőknek politikai és nemzetbiztonsági vitákat válthat ki.
