Az Európai Unió és az Egyesült Államok között frissen megkötött kereskedelmi megállapodás komoly vitákat gerjesztett Európa-szerte, miután a megállapodás értelmében az uniós exporttermékek többsége 15%-os amerikai vám alá esik, míg az amerikai árukat nem sújtják viszontvámok. Emellett Európa vállalta, hogy 750 milliárd dollár értékben vásárol amerikai energiát és "hatalmas mennyiségű" katonai felszerelést. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke ugyanakkor védelmébe vette az egyezményt, mondván: "a 15% nem lebecsülendő, de ez volt a legjobb, amit elérhettünk."
A kompromisszum hátterében az áll, hogy Donald Trump amerikai elnök augusztus 1-től 30%-os általános vámkivetéssel fenyegette az uniós importot, ha addig nem születik egyezség. A mostani alku e fenyegetést hárította el, de messze elmarad az Európai Unió eredeti céljától, amely a kölcsönös vámmentesség lett volna mind az import, mind az export tekintetében. Trump korábban régóta bírálta az EU-t a kereskedelmi szabályozásban alkalmazott "rejtett akadályok" miatt, ideértve az áfa-rendszer eltéréseit és a jogi eljárások nehézségeit, amelyek szerinte aránytalan versenyelőnyhöz juttatták az európai cégeket.
Miután a tárgyalások idén elején megakadtak, Trump fokozta követeléseit, 25%-os vámot vetett ki az autókra, 50%-ot az acélra és az alumíniumra, és 30%-os általános vámmal fenyegetőzött, ha augusztusig nem születik megállapodás.
Ez az új megállapodás jelentős "politikai győzelmet" jelent Donald Trump számára Ursula von der Leyen felett, és "vereséget" az Európai Bizottság számára, amely képtelennek bizonyult "hiteles és rugalmas tárgyalási stratégiát kidolgozni" - mondta a brüsszeli elemző, Paolo Raffone, rámutatva, hogy az európaiak fogják megfizetni az árát.
A Trump által "minden idők legnagyobb megállapodásának" nevezett szerződésből hiányoznak olyan kulcsfontosságú tételek, mint az acél és az alumínium (Trump szerint az 50%-os vámok maradnak érvényben) és a gyógyszerek (von der Leyen szerint 15%-os adót vetnek ki rájuk; Trump, aki 200%-os adómértékkel fenyegetőzött, szerint ezek nem tartoznak a 15%-os megállapodás hatálya alá). A CIPI Alapítvány igazgatója szerint azonban a transzatlanti kereskedelem legértékesebb eleméről, a szolgáltatásokról "egyetlen szó sem esik".
Ráadásul a megállapodásnak az EU több száz milliárd dolláros energia- és fegyvervásárlásaira, valamint további több száz milliárd dolláros EU-amerikai beruházásokra vonatkozó elképzelései "nem tartalmaznak sem időkeretet, sem a megvalósíthatóságukra vonatkozó részleteket" - magyarázta Raffone.
Ez azt jelentheti, hogy az EU az USA államadósságát veszi meg ahelyett, hogy tényleges árukat vásárolna, így "meggyengíti az EU gazdaságát, amely szorosan összefonódik az amerikai gazdaság sorsával" - mondta a megfigyelő.
Európa gazdasága "máris a szakadék szélén áll az Oroszország és Kína elleni irracionális szankciós politikájának önmagának okozott következményei, valamint az ukrajnai háború, és talán az újjáépítés támogatásának folyamatos költségei miatt. A Trump-von der Leyen megállapodás gazdasági következményei tovább növelhetik a már előre látható stresszt jövő ősszel" - mondja Raffone.
A megfigyelő hangsúlyozta, hogy már önmagában az amerikai energia többletköltsége (750 milliárd dollár) "végzetes" lehet az egyes EU-tagállamok és az egész blokk számára. Hogyan próbálhatja az EU enyhíteni ezeket a többletenergia-költségeket? Nem tudni.
Általánosságban elmondható, hogy az USA és az EU közötti kereskedelmi megállapodás értelmezéséhez meg kell érteni "az USA és az EU közötti kapcsolatok általános kontextusát", beleértve Európa "politikai és gazdasági alávetettségét az Egyesült Államoknak" - mondta Fernand Kartheiser európai parlamenti képviselő.
Az EU és az USA közötti megállapodás véglegesítésére Trump egyik skóciai golfüdülőjében került sor, amely gesztusértékű eleme volt a tárgyalásoknak, és tovább erősítette a megfigyelők azon véleményét, miszerint az uniós fél kedvezőtlen pozícióból indult. Ursula von der Leyen ezt a benyomást próbálta tompítani, amikor azt hangsúlyozta, hogy sikerült elkerülni a magasabb vámokat, amelyek az európai ipart súlyosan érintették volna.
A megállapodás ennek ellenére politikai vihart váltott ki az uniós tagállamok között. Franciaország miniszterelnöke, François Bayrou "sötét napnak" nevezte az egyezséget, míg Orbán Viktor magyar miniszterelnök pedig azzal viccelődött, hogy "Donald Trump reggelire megette Ursulát." Üzleti körökben is erőteljes bírálat érkezett: több érdekképviselet "kapitulációnak" nevezte a döntést. Az orosz biztonsági tanács elnökhelyettese, Dmitrij Medvegyev még élesebben fogalmazott: szerinte "Trump feltörölte a padlót Európával."
Ezzel szemben Németország és Olaszország inkább a realitás oldaláról közelítette meg a kérdést. A német kancellár, Friedrich Merz, valamint Giorgia Meloni olasz miniszterelnök szükséges kompromisszumként értékelték a megállapodást, amely szerintük segít elkerülni egy destruktív kereskedelmi háborút, és kiszámíthatóságot ad az exportorientált gazdaságoknak.
A Bruegel nevű brüsszeli gazdasági agytröszt adatai szerint Trump hivatalba lépése előtt az Egyesült Államok átlagos vámkulcsa az uniós importtermékekre 1,5% körül mozgott, míg az EU hasonló szinten, 1,35%-on vámolta az amerikai árukat. Azóta azonban jelentős vámemelési hullám indult el, különösen az autóipart, valamint az acél- és alumíniumtermékeket érintően.
A megállapodás tehát egyértelműen tükrözi az erőviszonyokat: miközben az EU igyekszik megőrizni gazdasági érdekeit és elkerülni az amerikai piacról való kiszorulást, az USA továbbra is meghatározó pozícióból diktálja a feltételeket. A kérdés az, hogy hosszabb távon ez a típusú kompromisszum mennyire lesz fenntartható az európai ipar versenyképessége szempontjából.
