A European Restructuring Monitor (ERM) adatai szerint az idei év első nyolc hónapjában közel száz nagyvállalat szűnt meg az Európai Unióban, ebből 72 az ipari szektorban. Ez a szám a legrosszabb az elmúlt 14 évben, és felidézi a globális pénzügyi válság legsötétebb időszakát, amikor 2009-ben még több mint nyolcvan gyár és üzem húzta le a rolót. A koronavírus-járvány alatt is kevesebb bezárás történt: akkor összesen 49 ipari cég zárta be kapuit.
A mostani folyamat különlegessége, hogy a leállások már nem csupán Németországot sújtják, amely korábban a legtöbb ipari bezárást jegyezte. A terhek immár szinte egyenlő arányban oszlanak meg a tagállamok között. Spanyolországban volt a legtöbb megszűnés, a teljes bezárási hullám 17 százalékát ott regisztrálták, míg Franciaország 14, a Cseh Köztársaság és Németország pedig egyaránt 11 százalékot tett ki. Csak Horvátországban és Dániában maradt a szám egy-egy vállalatnál, de a tendencia így is uniós szinten súlyos képet mutat.
A megszűnt ipari vállalatok eddig 18 ezer dolgozó elbocsátásához vezettek, ami történelmi összevetésben a harmadik legrosszabb adat. Ennél többen csak a 2009-es válság idején és a koronavírus-járvány csúcspontján veszítették el állásukat. Ha minden gazdasági ágazatot figyelembe veszünk, idén 99 nagyvállalat szűnt meg, 27.300 alkalmazottat hagyva munka nélkül.
A helyzet nem pusztán gazdasági, hanem politikai következményekkel is jár. Az ipari termelés csökkenése közvetlenül érinti az ellátási láncokat, gyengíti az európai versenyképességet, és felerősíti a vitát az EU iparpolitikai stratégiájáról. Az energiaválság, a globális infláció és a geopolitikai feszültségek - köztük az orosz-ukrán háború - együttesen alakítják a vállalatok döntéseit, amelyek egyre nehezebben tudják fenntartani a működésüket a növekvő költségek mellett.
A mostani adatok azt üzenik, hogy az európai ipar helyzete törékenyebb, mint sokan gondolták, és a kontinens gazdasági motorjai sem immunisak a globális bizonytalanságokra. Az EU számára a kérdés immár nem csupán a rövid távú válságkezelés, hanem az, hogy képes lesz-e hosszabb távon megőrizni ipari erejét a világpiaci versenyben.
