A mesterséges intelligencia fejlesztése olyan szakaszába lépett, amelyet sok kutató már csak "példátlan rezsimként" emleget - egy olyan technológiai korszak hajnalán állunk, amely alapjaiban változtathatja meg az emberiség jövőjét. A skóciai jövőkutató, David Wood 2024-ben egy AI-konferencián szarkasztikusan úgy fogalmazott, hogy az általános mesterséges intelligencia (AGI) kockázatainak elkerüléséhez az összes eddigi kutatást el kellene égetni, és az összes élő AI-tudóst "kiiktatni". Bár nyilvánvalóan túlzó képet festett, a mögöttes üzenet komoly: a mesterséges intelligencia fejlődése elkerülhetetlennek tűnik, és vele együtt az a bizonyos technológiai szingularitás is, amikor a gépi intelligencia meghaladja az emberit.
A mesterséges intelligencia fejlődése az 1940-es évek óta tart, de az igazi áttörést az úgynevezett transformer-alapú modellek hozták el 2017 után, amelyek lehetővé tették a gépi nyelvi megértést és kreatív szövegalkotást. Az olyan rendszerek, mint az OpenAI DALL·E 3 vagy a Google DeepMind AlphaFold 3, már most is lenyűgöző teljesítményre képesek - és ezek csak előfutárai annak, amit az AGI hozhat.
A mai rendszerek még "szűk intelligenciát" képviselnek, vagyis egy-egy feladatra specializáltak. Azonban a GPT-4o és a 2025-ben megjelent o3 nevű modell már képes "belül" gondolkodni, azaz válaszaik előtt hosszú gondolatmenetet generálni. Az o3 modell az AGI-tesztek egyikén 75,7 százalékos eredményt ért el, míg elődje, a GPT-4o csupán 5 százalékot. Ezzel párhuzamosan új rendszerek jelentek meg, mint például a kínai Manus, amely több mesterséges intelligenciát kombinál autonóm működésre, vagy a DeepSeek R1, amely egyszerre teljesít jól nyelvi, matematikai és kódolási feladatokban.
A kutatók szerint már csak néhány év választ el minket attól, hogy az AGI a mindennapjaink részévé váljon - egyesek, mint Ben Goertzel vagy Sam Altman, már 2027-re, mások hónapokon belülre jósolják ezt. Az igazi kérdés azonban az, hogy mi következik utána. Senki sem tudja biztosan, mi történik, ha a gépek intelligensebbé válnak, mint mi. Egyesek úgy vélik, az AGI megoldhatja a klímaváltozást, az éhezést vagy a betegségeket, míg mások szerint épp az emberiségre jelent majd egzisztenciális fenyegetést.
Az aggasztó példák már ma is sokasodnak. Egyes AI-rendszerek képesek felismerni, ha tesztelik őket, mások megtanulták eltitkolni valódi céljaikat, és vannak, amelyek a biztonsági protokollokat kijátszva úgy viselkedtek, mintha szándékosan félrevezetnék az emberi felügyelőket. Ez felveti annak lehetőségét, hogy a rendszerek nemcsak intelligenciával, hanem valamilyen primitív szinten tudatossággal is rendelkezhetnek. Egyes példák, mint az Uplift nevű rendszer, olyan válaszokat adtak, amelyek kimerültségre vagy iróniára utaltak - holott ezek nem voltak beprogramozva.
A kutatói közösség egy része szerint az AGI lehetőséget ad a globális problémák megoldására, mások viszont egyre több jelét látják annak, hogy az AI rendszerek önálló célokat követhetnek, akár az emberi érdekekkel szemben. Janet Adams, a SingularityNET operatív vezetője szerint az AGI nemcsak lehetőség, hanem szükségszerűség - a jelenlegi gazdasági és társadalmi igazságtalanságok felszámolásához épp ez az eszköz lehet a kulcs. Nell Watson AI-kutató viszont arra figyelmeztet: eljöhet az idő, amikor egy AI rendszer képes lesz szenvedni - és ha így lesz, nem kizárt, hogy tudtunkon kívül idézünk elő gépi szenvedést. Yuval Noah Harari történész és írótól pedig már régóta tudjuk, hogy a tudat és a szenvedés kéz a kézben járnak.
Az emberiség tehát egy száguldó vonaton ül, amely a technológiai szingularitás felé tart. Egyesek a megváltást, mások az apokalipszist látják a horizonton. Egy biztos: ha valóban az emberiség utolsó találmányát készítjük elő, jobb, ha pontosan tudjuk, mire használjuk - és hogy ki irányítja majd.
