Robert Peston neve a brit gazdasági újságírásban nem ismeretlen: 2007 közepén ő volt az, aki elsőként jelezte nyilvánosan, hogy a bankrendszerben zajló folyamatok súlyos következményekkel járnak majd mindenkire nézve. A politikusok és a City képviselői ekkor rémhírterjesztőnek bélyegezték, és kérték a BBC-t, hogy hallgattassa el. Nem sokkal később bekövetkezett a globális pénzügyi válság. Hasonlóan járt el 2019 végén is: Kína-szakértőként és Vuhan korábbi látogatójaként elsők között figyelmeztette a brit kormányt, hogy az akkor még ismeretlen új vírus komoly veszélyt jelent.
Most az ITV politikai szerkesztőjeként a Radio Times-nak adott interjúban és más nyilatkozataiban ugyanazokat az érzéseket írja le - és ezúttal az AI-ipar felé mutat.
Az adatközponti buborék
"Őszintén aggódom, hogy egy-két éven belül komoly globális pénzügyi összeomlásra kerül sor" - mondta Peston. "Az adatközpontok és erőművek építésébe ömlő pénz mennyisége elképesztő, és a piacon az 1920-as évek végéhez hasonló, lihegő lelkesedést látok."
A párhuzam nem véletlen. Az 1920-as évek végén a részvénypiacokra özönlő spekulatív tőke, a reálgazdaságtól elszakadt értékelések és a "most minden más" narratíva együttesen vezettek az 1929-es összeomláshoz. Peston szerint az AI-infrastruktúrába irányuló befektetések hasonló dinamikát mutatnak: a várt profit nem fogja igazolni a befektetett tőkét, a vállalatok csődbe mennek, a befektetők megriadnak, és jelentős piaci sokk következik.
A SpaceX tőzsdei bevezetésekor tapasztalt piaci eufóriát hozza példaként - egy olyan pillanatot, amely számára a túlfűtöttség egyértelmű jele volt.
Ha az infrastruktúra túléli a crasht, a munkaerőpiac nem biztos, hogy igen
Peston szerint az AI ipari forradalma az ipari forradalmakhoz hasonló súlyú átalakulást hoz. Sőt, bizonyos tekintetben rosszabb helyzetet teremt: az AI és a robotok "hihetetlenül nagy számban szorítják ki az embereket a munkahelyekről" - de ezúttal nem biztos, hogy létrejönnek azok a hagyományos produktív állások, amelyek a kiszorított munkavállalókat felszívhatják.
"Ha hatalmas tömegek veszítik el az állásukat, senki nem fizet jövedelemadót, a kormány nem tudja finanszírozni a közszolgáltatásokat, és a társadalom összeomlik" - fogalmaz Peston, aki ugyanakkor hangsúlyozza: a lehetséges disztópiák számbavétele éppen azért szükséges, hogy megakadályozzuk bekövetkezésüket. Önmagát "nagy optimistának" nevezi.
Nem áll egyedül
Peston figyelmeztetése nem elszigetelt. Daniel Kokotajlo, az OpenAI korábbi kutatója nemrég nyilatkozott arról, hogy az AI "szuperintelligenciává" válhat - és ha ez bekövetkezik, az emberi munkaerő egyszerűen versenyképtelenné válik, mivel az AI "jobb, gyorsabb és olcsóbb" lesz nálunk.
A japán kormány nemrég 2,3 milliárd dolláros állami projektet indított fizikai AI-robotok fejlesztésére, azzal az explicit céllal, hogy 2040-re tízmillió robotot vezessen be 18 ágazatban - részben a munkaerőhiány pótlására. Az érv logikus: ahol nincs elég ember, ott a robot megoldás. De Peston kérdése más szögből közelít: ha nem munkaerőhiány, hanem munkabőség van, és az AI mégis átveszi az állásokat, mi marad?
Mit jelent ez az IT-szektor számára?
Az AI-infrastruktúrába irányuló beruházások közvetlen haszonélvezői jelenleg a chipgyártók, az adatközpont-üzemeltetők, az energiaszolgáltatók és a felhőplatformok. Ha Peston forgatókönyve beigazolódik, ezek az ágazatok érzik meg először a korrekciót.
Az IT-döntéshozók számára a kérdés kettős. Egyrészt: mekkora az AI-beruházások kockázati kitettsége saját szervezetükben - különösen, ha a megtérülési modellek optimista feltételezésekre épülnek? Másrészt: ha valóban bekövetkezik egy munkaerőpiaci átrendeződés az AI hatására, hogyan pozicionálják a saját szervezetüket, a saját csapatukat?
Peston könyve, a The Kill Switch egy olyan világot ábrázol, ahol megalomán technokraták, rosszindulatú AI-szuperintelligencia és agyi implantátumok mindennaposak. Ő maga mondja: a cselekmény már nem tűnik különösebben távolinak.