A 2001-ben, Budapesten tető alá hozott Council of Europe Cybercrime megállapodást, vagy a 2004-es London Action Plant aláíró nemzetek lényegesen jobban teljesítenek a kulcsfontosságú biztonsági méréseken, mint azok, amelyek nem kötöttek ilyen megállapodásokat, áll a jelentésben.
Noha egy kiberbiztonsági egyezmény aláírása önmagában még nem lesz hatással a mérőszámokra (CCM), de ahhoz, hogy egy nemzet szignózhasson meg kell felelnie bizonyos előfeltételeknek, mondta Paul Nicholas, a Microsoft globális biztonsági stratégiai és diplomáciai igazgatója.
Ezek között az előfeltételek között szerepelnek többek között a kiberbűnözés elleni nemzetközi együttműködés módszerei, amik “fejlődnek ahogy a fenyegetettség változik” - mondta Nicholas. Hozzátette: “az országoknak az aláírás érdekében törvényeket kell módosítaniuk, és megfelelő képességekkel rendelkezniük”.
A nemzetközi egyezmények aláírása mellett a kutatók még 34 tényezőt találtak, amik hatással vannak az országok kiberbiztonsági erejére. Ilyen faktor az országban egy főre eső számítógépek száma, a lakosság Facebook aktivitása, az egészségügyi kiadások, az elérhető sávszélesség mértéke illetőleg a kutatás és fejlesztés költségvetése.
A Microsoft ugyanakkor rámutat arra, hogy azok az országok, amelyeknek egyébként erős defenzív stratégájuk van a kiberbiztonság területén, nem feltétlenül rendelkeznek alacsony CCM értékkel.
A legalacsonyabb CCM értékkel rendelkező országok: Ausztrália, Kína, Japán, Svédország és Franciaország, azaz itt a legbiztonságosabb a digitális élet. Az Egyesült Államok, Anglia, Oroszország Dél-Afrika, Spanyolország és Argentína szorosan követik őket, de itt már nagyobb a fertőzöttség, míg a legrosszabb a helyzet Törökországban, Egyiptomban, Pakisztánban és Irakban.
Hazánk, amely otthont adott a 2001-es Convention on Cybercrime-nak és tagja a London Action Plannek a Microsoft felmérése szerint valahova az erős középmezőnybe tartozik.
A redmondiak megjegyzik, hogy a CCM önmagában nem tökéletes mérőszáma a kiberbiztonság erejének és még az alacsony érték sem jelenti azt, hogy az ország biztonságban van a kibertámadásoktól. Nicholas szerint “biztonságosabb az országotok, mint korábban, de nem vagytok biztonságban. Rengeteg fájdalmas dolog történik a világon”.
A jelentés elkészítői bíznak abban, hogy eredményeik segíthetik a törvényalkotók munkáját azokban az országokban, ahol éppen hatékonyabb kibervédelem felállításán dolgoznak a szakemberek. Nicholas szerint a jogalkotók és a kiberbiztosnági szakemberek világszerte párbeszédeket folytatnak a nemzetközi együttműködés fejlesztéséről, a nemzetek kiberbiztonságáról, és szerinte ezek a diskurzusok nagyon is pozitív eredményekkel zajlanak.
