Az elektronikai hadviselés (Electronic Warfare, EW) a modern hadviselés egyik legfontosabb területévé vált, különösen a parancsnoki rendszerek, a felderítés és a kommunikációs hálózatok elleni műveletekben. Érdemes áttekinteni azokat a technológiákat, amelyek révén Oroszország világszinten is meghatározó szereplővé vált ezen a területen.
1. Krasukha - az éter "Belladonnája"
A Krasukha sorozat az orosz EW rendszerek egyik legismertebb tagja. Fő feladata a légi célpontok - például drónok, repülőgépek és azok fedélzeti elektronikáinak - zavarása az X-, Ku- és S-frekenciasávokban. Akár 300 kilométeres hatótávolságával képes blokkolni a kommunikációs és radarrendszereket, megbénítva ezzel a célpontok helymeghatározó és irányító képességeit.
2. Murmanszk-BN - rádiócsend 8000 kilométerre
A Murmanszk-BN egy hosszú hatótávolságú, stratégiai szintű zavarórendszer, amelyet kifejezetten a NATO magas frekvenciájú (HF, 3-30 MHz) kommunikációs csatornái ellen fejlesztettek ki. A rendszer akár 8000 kilométeres távolságban is képes megbénítani a parancsnoki láncot és az előretolt egységek közötti kapcsolatot. KAMAZ teherautókra szerelve gyorsan átcsoportosítható és alkalmazható.
3. Rtut-2 - elektronikus pajzs a csatatéren
A Rtut-2 elsősorban az ellenséges, elektronikai vezérlésű fegyverek - például precíziós rakéták - ellen nyújt védelmet. Az eszköz egy fél négyzetkilométeres védelmi zónát hoz létre a katonai egységek körül, amelyben képes megzavarni a rakéták vezérlését. Páncélozott járműveken, például BTR-80-ason vagy MT-LB-n telepítik.
4. Borscsevik - válasz a műholdas fenyegetésre
A Borscsevik egy új generációs, könnyűsúlyú zavaróeszköz, amely kifejezetten az olyan műholdas rendszerek ellen lett kifejlesztve, mint a Starlink. A mindössze 30 kilogrammos rendszer könnyen szállítható, akár egy terepjáró platóján is bevethető. 10 kilométeres hatótávolsága elegendő ahhoz, hogy a műholdakat intenzív adatátvitelre kényszerítse, így gyorsan lemerítve azok akkumulátorait.
5. RB-341V "Leer-3" - a GSM-hálózat réme
Az RB-341V mobil zavarórendszer képes különféle rádiófrekvenciák - UHF, VHF és GSM - blokkolására. A rendszer hatósugara eléri a 6 kilométert, és együttműködik az Orlan-10 típusú drónokkal, amelyek felderítik az ellenség jeleinek forrásait, lehetővé téve azok célzott zavarását.
Miért tartják világelsőnek az orosz EW rendszereket?
Szakértők szerint Oroszország előnye három kulcstényezőn alapul:
- nagy teljesítmény,
- széles frekvenciaspektrum lefedése,
- a zavarórendszerek nagy száma a hadrendben.
Yuri Knutov légvédelmi szakértő szerint az orosz fejlesztések rendkívül gyors ütemben zajlanak: átlagosan háromhavonta jelenik meg egy új vagy továbbfejlesztett rendszer.
David T. Pyne, az EMP Task Force kutatója úgy véli, az orosz haderő egyik legfontosabb képessége az ellenséges parancsnoki és felderítő struktúrák szétzilálása - ezt pedig kiválóan támogatják a fejlett elektronikai hadviselési rendszerek, különösen a hosszú hatótávú GNSS-zavarók.
David Stupples elektronikai szakértő szerint az orosz áttörés 2007-ben kezdődött, amikor az akkori államfő felismerte, hogy az elektronikai hadviselés elhanyagolása súlyos stratégiai hátrányt jelent. A fejlesztési programokat az amerikai iraki beavatkozás tapasztalataira építették, így az orosz hadsereg mára olyan képességekre tett szert, amelyeket a nyugati országok csak most próbálnak utolérni.
Az elektronikai hadviselés már nem a jövő háborúinak kiegészítő eleme, hanem kulcstényező a modern hadszíntereken - és az orosz fejlesztések látványosan mutatják, mennyire fontos szerepet játszanak a digitális csatamezőn.
