Ha minden ember a Földön egyazon pillanatban kapcsolná fel a világítást, az nemcsak a villamos hálózatok stabilitását állítaná komoly próba elé, hanem az éjszakai égbolt fényviszonyait is drámaian megváltoztatná.
A villamosenergia-termelés sajátossága, hogy a keresletet és a kínálatot azonnal egyensúlyban kell tartani. A fogyasztó által felkapcsolt lámpa azonnali többletterhelést ró a hálózatra, amelyet a rendszerüzemeltetőknek azonnal ellensúlyozniuk kell a megfelelő mennyiségű energiatermeléssel. A rendszer mindössze másodpercekre tűri a kilengéseket: ha az egyensúly megbomlik, könnyen kiterjedt áramszünetek következhetnek.
Egy globális, egyszerre bekövetkező terhelésnövekedés hatalmas kihívást jelentene a termelésben. A különböző erőművek eltérő sebességgel képesek reagálni a kereslet változásaira. A szén- és atomerőművek nagy mennyiségű energiát tudnak biztosítani, ám lassan követik a terhelési ingadozásokat, és újraindításuk órákat vehet igénybe. A földgáztüzelésű erőművek rugalmasabban működnek, így tipikusan ezekkel fedezik a csúcsigényeket. A megújuló energiaforrások - a nap-, szél- és vízenergia - tisztábbak, de kevésbé szabályozhatók, hiszen a napsütés, a széljárás és a vízhozam nem követi pontosan a fogyasztói igények ritmusát.
A modern villamosenergia-rendszerekben az energiatárolás is fontos szerepet játszik. A nagy kapacitású akkumulátorok képesek kisimítani a rövid távú ingadozásokat, de jelenlegi formájukban nem alkalmasak teljes városok vagy országok ellátására. Egyes vízierőművek szivattyús energiatározó-megoldásokkal tudják tárolni az energiát: alacsony kereslet idején vizet emelnek fel, majd csúcsterheléskor turbinákon keresztül engedik vissza.
A világméretű egyidejű villanykapcsolás azonban valószínűleg nem vezetne az egész Földet érintő áramszünethez. Egyrészt nem létezik egységes globális villamos hálózat: az országok többsége önálló vagy regionális rendszereket üzemeltet, amelyek képesek szükség esetén leválni egymásról. Így egyes régiókban előfordulhatnának kiesések, de a teljes rendszer összeomlása valószínűtlen. Másrészt az elmúlt két évtized technológiai fejlődése, különösen a LED-világítás elterjedése, jelentősen mérsékelte a világítás energiaigényét. Az ilyen fényforrások nagyságrendekkel hatékonyabbak a hagyományos izzóknál, így az egyszerre felkapcsolt lámpák tényleges terhelése kisebb lenne a múltban feltételezettnél.
A gondolatkísérletnek azonban van egy kevésbé technikai, sokkal inkább környezeti vonatkozása is. Egy ilyen mértékű fénykibocsátás drámai módon fokozná a fényszennyezést, különösen a városi égboltokon már most is megfigyelhető úgynevezett "sky glow" jelenséget. Ez a légköri porszemcsékről és vízcseppekről visszaverődő fény által keltett fényudvar, amely eltakarja az éjszakai égbolt csillagait. A hatás nemcsak esztétikai, hanem ökológiai és egészségügyi szempontból is aggályos, hiszen a mesterséges fény befolyásolja az emberi bioritmust, és zavarja számos állatfaj - köztük madarak, rovarok vagy tengeri teknősök - természetes viselkedését.
Összességében, ha az egész világ egyidejűleg kapcsolná fel a világítást, a villamos hálózatok rugalmassága és a modern világítási technológiák miatt valószínűleg elkerülhető lenne a globális összeomlás. Sokkal látványosabb következmény lenne az égbolt elsápadása, a csillagok eltűnése, és a fényszennyezés újabb ugrásszerű növekedése - olyan ár, amelyet valószínűleg senki sem fizetne szívesen egy pillanatnyi világosságért.
