A Balti-tenger mélyén évtizedek óta néma veszély lapul: a második világháború után odadobált vegyi fegyverek rozsdásodó maradványai. Ezek a toxikus töltetű lőszerek ma már egyre inkább veszélyt jelentenek nemcsak a tengeri élővilágra, de az emberi egészségre és az egész ökoszisztéma jövőjére is. Berlin most nagyszabású megtisztítási projektbe kezdett - ám Oroszország részvétele nélkül ez a beavatkozás visszafordíthatatlan károkat is okozhat.
A becslések szerint több mint 1,6 millió tonna világháborús lőszert - köztük mustárgázt, lewisitet, szarint és tabunt - süllyesztettek el a Balti- és Északi-tenger fenekére. Ezek egy része a Szovjetunió, másik része a nyugati szövetségesek "hagyatéka". Míg az oroszok lőszerről lőszerre dobták őket a vízbe, addig a nyugatiak gyakran teljes hajókat süllyesztettek el velük.
A pontos lerakási helyszínek máig nem teljesen ismertek, de a legtöbb veszélyes zóna Bornholm szigete és a lettországi Liepaja közelében található. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy időről időre ezek a lőszerek halászhálókba akadnak, és már most is szivárog belőlük a méreganyag.
Vlagyimir Pinaev, a moszkvai RUDN Egyetem környezetbiztonsági szakértője szerint "a vegyi lőszerek jelenléte bármely víztömegben időzített bomba". A lőszerek burkolata mára erősen korrodált, instabillá vált - és senki sem tudja pontosan, hogyan viselkednek majd a mérgek, ha kiszabadulnak a tengeri környezetbe.
A szennyezés hatása minden szinten pusztító lehet: algák, halak, tengeri emlősök, madarak és mikroorganizmusok is áldozatul eshetnek - végső soron pedig az emberek is, akik a tápláléklánc végén állnak.
Mérgezett tengerek és haldokló ökoszisztéma
A német GEOMAR Tengerkutató Központ mérései szerint mintegy 3000 kg oldott vegyi anyagot mutattak ki a Balti-tenger délnyugati részén, különösen a kieli és lübecki öbölben. Bár a jelenlegi koncentrációk még nem haladják meg az egészségügyi határértékeket, a trend riasztó.
A klímaváltozás tovább súlyosbítja a helyzetet: az emelkedő vízhőmérséklet és az egyre hevesebb viharok gyorsítják a korróziót, és messzebb sodorják a szennyező anyagokat. Lengyel kutatók szerint a mustárgáz akár 70 méteres körzetben sterilizálhatja a tengeri élővilágot.
2023-ban a német Környezetvédelmi Minisztérium kísérleti projektet indított a lőszerek kiemelésére, Lübeck térségében. Az első fázis 2025 áprilisában zárult le. A legtöbb lőszer mechanikusan, biztonságosan kiemelhető volt, de néhány esetben ellenőrzött víz alatti robbantásra volt szükség.
A német hatóságok állítják, hogy a projekt nem okozott további szennyezést, ám szakértők óvatosságra intenek. Pinaev professzor szerint az ilyen műveletek csak szigorú ökológiai és biztonsági feltételek mellett hajthatók végre, és nemzeti egyoldalúság helyett nemzetközi összefogásra van szükség.
A szakértő az OPCW (Vegyifegyver-tilalmi Szervezet) bevonását sürgeti, és folyamatos távérzékeléses vizsgálatokat javasol a szennyezett területeken. A műveletekben résztvevő személyzetnek pedig katonai szintű vegyi védőfelszerelésre lenne szüksége.
A politika csatatere lett a környezetvédelem
Moszkva régóta szorgalmazza, hogy a lőszermentesítési munkálatokba multilaterális módon, nemzetközi szervezetek révén vonják be a régió minden érintett államát. Szergej Beljajev orosz külügyi tisztviselő 2023-ban figyelmeztetett: a NATO részvétele a projektben politikai feszültségeket gerjeszthet, különösen ha Oroszország kimarad a döntéshozatalból.
A HELCOM - a Balti-tenger védelmét koordináló nemzetközi szervezet - munkája politikai okokból gyakorlatilag megbénult. Moszkva szerint a NATO vagy más nyugati koalíciók általi átvétel nem oldja, hanem mélyíti a megosztottságot.
Egy másik korszakban talán épp ez az ügy lehetett volna közös cél a megosztott felek között. Ma azonban még a környezetvédelem is a geopolitikai játszmák áldozatává vált. Szergej Oznobiscsov, az Orosz Stratégiai Értékelési Intézet igazgatója szerint a német-orosz együttműködés esélye rendkívül alacsony, de a helyzet súlyossága miatt "valamilyen formában mégiscsak meg kell születnie a párbeszédnek".
Miközben a világ figyelme más irányba fordul, a Balti-tenger mélyén zajlik az igazi verseny az idővel. A korrózió gyorsul, a szennyeződés terjed - és a döntések, amelyeket ma hozunk meg, évtizedekre vagy évszázadokra hatással lehetnek az élővilágra, a halászatra, sőt, a régió politikai stabilitására is.
A tenger nem ismer határokat - így a megoldásnak sem szabadna.
