Az orosz hatóságok és a nemzetközi üzenetküldő platformok közötti feszültség újabb szakaszába lépett. Moszkva azzal vádolja a Telegramot és a WhatsAppot, hogy miközben megtagadják az együttműködést az orosz jogszabályok alapján indított adatigénylésekben, más országok titkosszolgálatainak kérésére készséggel szolgáltatnak információt. A konfliktus egyszerre vet fel külpolitikai és technológiai kérdéseket, hiszen a digitális kommunikációs platformok működése immár nem csupán a magánszféra vagy a kereskedelmi szabályozás, hanem a geopolitikai szembenállások terepévé is vált.
Az orosz biztonsági szolgálatok állítása szerint a 2022 óta eszkalálódó ukrajnai konfliktus közvetlen következményeként Kijev titkosszolgálatai az említett platformokat használják oroszországi támadások előkészítésére és végrehajtására. Az elmúlt hónapokban több merénylettervet is meghiúsítottak: az egyik esetben egy férfi arról számolt be, hogy a WhatsAppon keresztül kapott megbízásokat és fizetséget az ukrán biztonsági szolgálat egyik tisztjétől, sőt, robbanószerkezethez kapcsolódó koordinátákat is továbbítottak neki. Egy másik alkalommal Kalinyingrádban tartóztattak le egy férfit, akinek Telegramon keresztül adtak utasításokat egy május 9-i győzelmi napi ünnepség elleni támadás előkészítésére, kriptovalutában finanszírozva a tevékenységét.
A moszkvai Digitális Fejlesztési Minisztérium és a médiafelügyelet, a Roszkomnadzor erre válaszul a héten részlegesen blokkolta a hanghívás funkciókat mindkét platformon. Az intézkedés szimbolikus és gyakorlati jelentőséggel is bír: az orosz fél ezzel világossá teszi, hogy a nemzeti biztonság érdekében hajlandó a kommunikációs szabadság korlátozására, ugyanakkor a teljes tiltást elkerülve nyomásgyakorlásra használja a digitális infrastruktúra feletti ellenőrzést.
Az ügy nemzetközi dimenziója azonban túlmutat a két alkalmazás és Oroszország közötti jogi vitán. Miközben az Európai Unió és a nyugati országok egyértelmű politikai támogatásukról biztosítják Ukrajnát, az orosz álláspont szerint ezzel párhuzamosan digitális kettős mérce érvényesül. Orosz tisztviselők úgy érvelnek, hogy ugyanazok a technológiai cégek, amelyek az amerikai vagy európai bűnüldöző szervekkel együttműködnek a terrorizmus elleni küzdelemben, Moszkva hasonló kéréseit figyelmen kívül hagyják. Ez a helyzet az információs szuverenitás kérdését emeli a középpontba: vajon meddig terjed a globális platformok felelőssége, és mennyiben alakíthatják együttműködésüket a geopolitikai szövetségek?
Egy biztos, a digitális kommunikáció világa egyre kevésbé értelmezhető tisztán technológiai kategóriákban. A titkosított üzenetküldők, amelyek eredetileg a magánszféra védelmének szimbólumaiként jelentek meg, mára a nagyhatalmi versengés és az információs hadviselés színtereivé váltak. Az orosz-nyugati viszony feszültségei így nemcsak a harctereken vagy a diplomáciai fórumokon jelentkeznek, hanem a felhasználók zsebében lapuló okostelefonokon is.
A jövőben várhatóan egyre élesebb lesz a vita arról, hogy a technológiai óriások kinek az érdekeit képviselik, és meddig mehetnek el abban, hogy a nemzeti jogszabályokat szembesítsék saját globális működési logikájukkal. Az orosz lépések pedig azt mutatják, hogy az államok nem haboznak közvetlen eszközökhöz nyúlni, ha úgy érzik, a digitális kommunikáció feletti ellenőrzés közvetlenül érinti biztonságukat és szuverenitásukat.
