Még csak pár órája, hogy találkoztam a világ legbefolyásosabb üzletemberével. Pénteken egyik iskolai barátom, Alexander, említette, hogy Tim Cook - akit a Forbes a világ legbefolyásosabb emberének nevezett - 2015. május 17-én előadást tart a George Washington Egyetem végzős diákjainak. Alexander azt kérdezte, hogy van-e kedvem elmenni vele meghallgatni az előadást.
Azonnal igent mondtam, hiszen nagyon kedvelem az Apple termékeket és már régóta fejlesztek hobbi szinten alkalmazásokat almás eszközökre. Így hát korán reggel autóba ültünk és elmentünk Washington D.C.-be, hogy meghallgassuk Mr. Cook beszédét. Menet közben megbeszéltük, hogy mindketten abban reménykedünk, hogy személyesen is találkozhatunk majd Timmel, de azt is sejtettük, hogy erre nincs igazi esélyünk.
Amikor megérkeztünk a rendezvény helyszínére, hatalmas tömeg látványa fogadott minket. Több tízezren ültek a nézőtéren, a színpad előtt. A sorok tömöttek voltak. Tudtuk, hogy ha a rendes bejáraton át megyünk be, akkor csak valahol leghátul kapunk helyet, ahol nemcsak hogy nem látnánk, de még nehezen is hallanánk Tim beszédét. Szerencsére rábukkantunk egy hátsó, valószínűleg nem igazán hivatalos bejáratra, ami szinte a színpadig vezetett bennünket, így szinte páholyból élvezhettük Tim Cook beszédét.
Tim először – egy kis Apple-s viccelődés után – a gyermekkoráról beszélt. 16 évesen Alabamában megnyert egy fogalmazás versenyt és emiatt találkozott és kezet fogott Alabama akkori kormányzójával, John Wallisszal - aki hírhedten meggátolta, hogy fekete diákok bejuthassanak az alabamai egyetemre. Timnek emiatt nem jelentett "kitüntetést", hogy kezet foghatott a kormányzóval. ("Meeting my governor was not an honor for me… Shaking his hands felt like a betrayal of my own beliefs." – A kormányzóval való találkozás nem volt megtisztelő számomra… A kézfogáskor úgy éreztem, mintha a saját hitemet árultam volna el.) Ennek az eseménynek a hatására azonban Tim elkezdett gondolkozni arról, hogy mi is a jó és mi a rossz valójában.
A fogalmazás verseny megnyerése miatt Tim Washington D.C.-be is eljutott, ahol az akkori amerikai elnökkel, Jimmy Carterrel rázhatott kezet. Tim véleménye szerint Carter elnök úr nagyon jó ember volt, és annak ellenére, hogy ő is délről származott, teljesen más értékeket tartott fontosnak, mint John Wallis. Tim elmondta, hogy Carterrel kezet rázni olyan érzés volt, mintha a világ legjobb emberével rázott volna kezet.
Tim ezután arról beszélt, hogy az ő számára mi a fontos az életben, és hogy Steve Jobs hogyan segített neki abban, hogy erre ráébredjen. Tim elmondása szerint rengeteget változtatott a szemlélete a Jobs-szal történt beszélgetés hatására. ("I met someone who made me question everything." – Találkoztam valakivel, akinek a hatására mindent megkérdőjeleztem.) A Steve-vel történt beszélgetés hatására gondolta úgy, hogy a világ megváltoztatására irányuló álma nem lehetetlen. A Steve-vel való beszélgetés során értette meg, hogy kitartással és akarattal az elérhetetlent is el lehet érni.
Tim szavain fellelkesülve, barátommal, Alexanderrel elhatároztuk, hogy mindenképp találkozunk vele. Kifigyeltünk, hogy hol van a VIP sátor és amint vége lett a CEO beszédének, elhagytuk az ünnepség helyszínét. Akarattal és türelemmel elértük, hogy a VIP sátor elé kerüljünk. Így amikor az rendezvény véget ért, és a VIP személyek a biztonságiak kíséretében a színpadról a VIP sátorba jöttek át, akkor Tim éppen velünk szemben jött a sátor felé.
Örömteli mosollyal az arcán köszöntött minket, készítettünk vele egy képet, váltottunk pár szót, gratuláltam a beszédéhez és kezet ráztunk vele. Most nagy örömmel írom le, hogy úgy, ahogyan ő 16 évesen, én most közel 19 évesen kezet rázhattam a világ egyik legnagyszerűbb emberével.
