Mielőtt a tech világba lépett volna, az Egyesült Királyság miniszterelnök-helyettese, a brit Liberális Demokrata Párt vezetője és parlamenti képviselő volt - mégis a Szilícium-völgyben látott gőg és gazdagság még a tehetős brit politikust is megdöbbentette.
Nick Clegg, a How To Save The Internet című könyvének megjelenése kapcsán adott interjúiban nemcsak a digitális világ jövőjéről beszélt, hanem éles társadalomkritikát is megfogalmazott egykori munkahelye és annak közössége irányába. Meglátásai betekintést nyújtanak abba, hogyan torzulhat az önkép és a valóságérzékelés ott, ahol a hatalom, a vagyon és az innováció találkozik - gyakran felelősség és önreflexió nélkül.
Clegg szerint meglepő, hogy a technológiai óriáscégek vezetői - köztük Elon Musk és a Szilícium-völgy meghatározó "tech bro" alakjai - nem a kiváltságos helyzetükből fakadó felelősségre reflektálnak, hanem sokkal inkább önsajnálatba menekülnek. Ahogyan ő fogalmaz:
"Azt hinnénk, hogy ha valaki olyan hatalmas és gazdag, mint Elon Musk és a többi tech vezér, akkor elgondolkodik azon, mennyire szerencsés másokhoz képest. De ehelyett üldöztetésről beszélnek. Nem tudtam, és még mindig nem tudom megérteni a machizmus és az önsajnálat e mélységesen visszataszító kombinációját."
A brit politikusból lett tech-vezető szerint a probléma mélyen kulturális eredetű. (Clegg volt az a személy, aki 2021-ben, a január 6-i zavargások után vezette azt a kampányt, amelynek célja Trump Facebookról való kirúgása volt.) A Szilícium-völgy látszólagos szabadsága és innovációs szabadelvűsége mögött valójában szigorú konformizmus húzódik meg.
"Mindenki ugyanazt a ruhát hordja, ugyanazt az autót vezeti, ugyanazokat a podcasteket hallgatja és ugyanazokat a divathullámokat követi" - mondta Clegg. "Ez egy olyan hely, amely egyfajta hatalmas, csordaszerű viselkedésből született." Szerinte ez a viselkedés éppen annak az ellenkezője, aminek a technológiai világ önmagát láttatni akarja: nem a független gondolkodás terepe, hanem egy homogén, zárt közeg, amelyben az egyéni gondolkodás inkább kivétel, mint szabály.
"Sok szempontból ez a legkonformistább hely, ahol valaha éltem."
Clegg - aki köztudottan a mesterséges intelligencia hatalmas híve, és úgy gondolja, hogy "hihetetlen", hogy a vállalatoknak fizetniük kelljen a betanító adataikban használt szerzői joggal védett anyagokért - hasonló pontokat fogalmazott meg egy Bloomberg-interjúban is.
Kritikája különösen érdekes annak fényében, hogy Clegg maga is az egyik legnagyobb technológiai vállalat vezető pozíciójából beszélt - egészen 2025 elejéig a Meta globális kapcsolatokért felelős elnökhelyettese volt. Bár élesen bírálta a Szilícium-völgy szellemiségét, különös módon volt főnökeit, Mark Zuckerberget és Sheryl Sandberget mentesítette a kritikák alól. Mégis, amikor szóba került Zuckerberg azon kijelentése, miszerint a vállalati világnak több "férfias energiára" és "agresszióra" van szüksége, Clegg már nem kívánt állást foglalni: "Ez nem igazán én vagyok. Nem is tudom, mit mondjak erre."
Clegg meglátásai rávilágítanak arra a feszültségre, amely a technológiai forradalom külső sikerei és belső kulturális ellentmondásai között húzódik. Az általa vázolt kép alapján a Szilícium-völgy nem csupán innovációs központ, hanem egy olyan társadalmi tükör is, amelyben torzult módon jelenik meg a kiváltság, az önértékelés és a valóságtól való elszakadás. A "tech bro" kultúra, amely önmagát a szabadság és kreativitás zászlóvivőjeként határozza meg, Clegg szerint valójában a legmerevebb társadalmi elvárások és önigazolások hálójában vergődik.
Ahogy ő maga is megfogalmazta: "Ha hozzászoktál a kiváltsághoz, az egyenlőség elnyomásnak tűnhet." Ez a mondat nem csupán egy éles társadalomkritika, hanem figyelmeztetés is mindazok számára, akik a digitális korszakot alakítják - és akiknek felelőssége nem csupán a technológia, hanem a hozzá kapcsolódó értékrend alakítása is.
