Egyetlen kövér bekezdésben gyorsan essünk túl magán az ügyön! A német Amazonon megrendeltem egy iPad Próhoz szánt kiegészítőt, amellyel a tabletet fotóállványra lehet rögzíteni. Meg is érkezett a szerkesztőségbe a kézbesítő, aki egy Értesítés küldemény érkezéséről nyomtatványt (3017505. sz. ny.) hagyott hátra maga után, amelyen meginvitált a közeli postára (Kolosy tér), hogy ott vegyem át a küldeményt. Még aznap elrohantam a hivatalba, ahol azt mondták, hogy oda még nem érkezett meg, majd holnap. Másnap hosszas keresgélés után ugyanott: ide nem érkezett meg, menjek a körzeti postára (Kiscelli utca), ott keressem. Ha nincs ott sem, menjek az első emeletre, az ügyfélszolgálatra, ha reklamálni támadna kedvem. Végül az ügyfélszolgálaton kötöttem ki - azóta egy hét is eltelt -, és se értesítés, se küldemény.
Semmi gond, megrendelem még egyszer, s lehetőleg olyan szállítási módot választok, amely kihagyja a magyar postai hálózatot - erre a következtetésre jutottam, amikor felidéztem magamban, mit is láttam riporteri szemeimmel a küldeményem utáni nyomozás során.
A postai ügyintézők kivétel nélkül kézzel írott hosszú listákban keresgéltek, amikor igyekeztek kideríteni csomagom hollétét. Ügyfélélményem csúcsát hozta az ügyfélszolgálaton tett látogatás. A Kiscelli posta első emeletén, egy ráccsal lezárt folyosórész előtt van a panaszos ügyekkel érkezőket fogadó iroda. Egy kevéssé barátságos ügyintéző fogadott, elvette az értesítőt, amellyel a kezében egy időre eltűnt a rácson belüli világban. Nem sok jóval kecsegtető arckifejezéssel tért vissza, egy sebes mozdulatsorral lemásolta az értesítőt, elkérte a mobilszámomat, amelyet lejegyzett a másolat hátoldalára, és közölte, hogy majd megírja a panaszt, a posta pedig megtéríti a kárt. Ennyi.
Annak a lapnak a szerzőjeként, amely a világot megváltoztató technológiai újdonságokkal foglalkozik immáron 50 éve, nem tehetek most mást, mint hogy kérdéseket teszek fel Önnek.
A digitalizáció idejét éljük, amikor a technológiai megoldások széles választéka áll a fejleszteni vágyók rendelkezésére. Most nem az a kérdés, létezik-e technológiai megoldás arra, hogy egy küldeménykezelő szolgáltatást az elejétől a végéig digitalizáljanak, hanem az, hogy milyen mértékben digitalizálják, mire, milyen technológián túli szempontokra legyenek még tekintettel (bekerülési költség, foglalkoztatási megfontolások stb.). E bekezdés végén azt kérdezem Öntől, hogy a Magyar Posta rendelkezik-e digitalizációs stratégiával, és ha igen, akkor ennek melyek a főbb elemei?
Nem is e kérdéssel kellett volna kezdenem, de ha már azzal ajándékozott meg a sors, hogy kifejthetem a csúcstechnológia iránt elfogult gondolataimat a Computerworldben, nézze ezt el nekem.
A kérdezést így kellett volna kezdenem: a Magyar Posta miként látja a jövőjét, milyen üzleti stratégiát követve fejleszti működését? Milyen válaszokat ad azokra a piaci kihívásokra, amelyek szinte mindegyik tevékenységét illetően megjelentek már?
Tudvalevő, hogy az az intézmény, amelyet képvisel, az ország egyik legnagyobb munkaadója, ennélfogva a fejlesztéseire vonatkozó döntéseket nagy körültekintéssel kell meghoznia. Arra vagyok kíváncsi, vajon miként találják meg a fejlesztésekben azt a kényes egyensúlyt, amely nem jár tömeges elbocsátásokkal, de javul egyebek között az ügyfélélmény, s ekképpen garantálható, hogy a Magyar Posta még évtizedekig megmarad a legnagyobb foglalkoztatók élcsapatában.
A terjedelmi korlátok miatt álljon itt egyelőre ennyi. Azzal zárom soraimat, hogy szerkesztőségünk nagy örömmel venné, ha egy hosszabb beszélgetésben adna választ a kérdéseinkre.
Frissítés:
Tegnap (2019. június 5-én), amikor a nyomtatott Computerworldben megjelent e cikk, íróját a Magyar Posta képviselője telefonon tájékoztatta, hogy a küldeményt időközben megtalálták. A mai napon reggel (2019. június 6-án) már a szerkesztőségben volt a korábban elveszettnek hitt portéka.