Szerintem az igazi forradalom nem okos, mert a lényegéből fakadóan pusztít, azért, hogy helyet teremtsen az újnak. Nem nyugalomba helyez, hanem kiirt, nem meggyőz, hanem pofán csap. Távol áll mindez a megfontolt, okos cselekedetektől, folyamatoktól – az evolúció kimértségétől.
(Vannak a revolúciónak elfajzott változatai is, amilyen például a „bársonyos”, ám az effélék messze esnek a valóságostól, hiszen éppen az hiányzik belőlük, amitől a forradalom az, ami. Hiányzik belőlük a kíméletlen erőszak, a tiszta brutalitás, a fékevesztett indulat.)
Úgy tűnik nekem, hogy nincs könnyebb feladat manapság, mint jövőképet alkotni a technológia világában. Felüdülésként hetente több víziós írást is elolvasok, olykor magam is gyarapítom e művek hosszú sorát. Lassan azonban mindinkább úgy érzem magam, mint amikor az ember ül kábultan egy nagy lakoma után a rakott tálaktól még mindig roskadozó asztalnál, és villájával unottan turkál az étkezés elején még finomabbnál finomabbnak tűnő falatok között. Úrrá lett rajta már a csömör, valami új, friss és tiszta ízre vágyik.
Álljunk fel most az asztaltól, tegyünk egy rövid sétát, szívjunk egy kis friss levegőt és váltsunk nézőpontot! A felhasználó, a felhasználói élmény felől való megközelítést hagyjuk el néhány perc erejéig, és tekintsünk mélyebbre. Oda, ahol a dolgok végül is megvalósulnak, oda, ahova az adatok eljutnak, oda, ahol a feldolgozásuk, tárolásuk megtörténik.
Azt állítom, hogy a technológia legújabb korszaka – amit ugyebár elhoz majd az okos forradalom, vagy mi – sem képzelhető el stabil háttér, infrastruktúra nélkül. Azt gondolom, hogy az infokommunikációhoz mélyen értő, elkötelezett informatikusok csapataira, az e csapatokat irányító felelős vezetőkre azon az oldalon is egyre nagyobb lesz a szükség, amelyre manapság a közfigyelem fénye kevésbé vetül.
Azt állítom, hogy az új korszakban sem rövidül a feladatlista az intézményeket és üzleti vállalkozásokat támogató belső informatikai szervezetek számára, azt állítom, hogy ahelyett, hogy a jelentőségük csökkenne a belső szervezeti erőtérben, inkább növekedik majd a fontosságuk, megbecsülésük.
Azt állítom ugyanis, hogy a kulcstevékenység-közeli informatika helyiértéke éppen az alkalmazások, infokommunikációs lehetőségek új generációinak megjelenésével fog növekedni. Pontosabban fogalmazva: éppen az alkalmazások, infokommunikációs lehetőségek új generációinak megjelenése miatt kell, hogy így történjen.
Vegyünk néhány olyan feladatot, amelyek elvégzése változatlanul és minden ellenkező híresztelés ellenére az intézményekben, üzleti vállalkozásokban tevékenykedő informatikusokra vár.
Kell, hogy legyen egy csapat, amely alkalmas arra, hogy értő módon figyeli a technológiai mozgásokat, és képes arra, hogy – a saját kulcstevékenység ismeretében – meghatározza, melyek azok az új technológiai lehetőségek, amelyek a működést jobbíthatják, hatékonyabbá, versenyképesebbé tehetik a szervezetet.
Kell, hogy legyen egy csapat, amely képes integrálni az újat a meglévő IT-környezetbe, ami azt jelenti természetesen, hogy e csapat képes egy olyan IT-környezetet kialakítani és működtetni, amely kellően rugalmas az új eszközök, megoldások befogadására.
Kell, hogy legyen egy csapat, amely végül, de nem utolsósorban képes a kiszolgáló infrastruktúrát olyképpen működtetni, hogy az ellenáll a belső és külső támadásoknak és az elvárt rendelkezésre állást mindenkor produkálja.
Azt állítom, kedves olvasóim, hogy az új korszak sem lehet meg képzett és tapasztalt vállalati, intézményi informatikusok nélkül – bármit is olvasnának is ki holmi vakítóan csillogó magazinok szösszeneteiből.