Hollandia digitális infrastruktúrája a geopolitikai viták új terepévé vált, miután kiderült, hogy egyes internetszolgáltatók és közösségimédia-platformok továbbra is hozzáférést biztosítanak az orosz állami médiához az uniós szankciók ellenére.
Az Európai Unió 2022 februárjában, közvetlenül az Ukrajna elleni orosz támadás után döntött úgy, hogy korlátozza az orosz propaganda terjedését Európában. A rendelkezések célja egyértelmű volt: a televíziós, online és közösségi médiás csatornákon keresztül sugárzott állami narratívák visszaszorítása. A gyakorlatban azonban a végrehajtás korántsem egységes. Bár a három legnagyobb holland szolgáltató - KPN, VodafoneZiggo és Odido - több szankcionált portált letiltott, így például a Russia Today és az orosz hadsereg csatornáinak elérését, más platformokon továbbra is elérhetők maradtak az orosz állami tartalmak.
Érdemes azonban azt is megjegyezni, hogy Magyarországon szintén jó pár hírportál dolgozik orosz forrásból.
A kutatások szerint közel 800 szankciós listán szereplő orosz és fehérorosz csatorna működik aktívan a közösségi médiában, több millió követőt elérve Európában. A legismertebb példák közé tartozik Arkagyij Mamontov, az orosz Rosszija állami csatorna műsorvezetőjének YouTube-felülete, amelynek félmillió előfizetője van. Ez a szám nemcsak a szankciók megkerülésére mutat rá, hanem arra is, hogy a globális digitális ökoszisztémában milyen nehéz érvényt szerezni a politikai döntéseknek.
A helyzet jogi szempontból is ellentmondásos. A holland újságírók szövetsége (NVJ) és több jogvédő szervezet már 2022-ben pert indított az Európai Unió Bíróságán a Russia Today és a Szputnyik betiltása ellen, az információszabadság sérelmére hivatkozva. Bár a pert elveszítették, és a szankciók érvényben maradtak, a vita azóta sem csillapodott. A holland versenyhivatal hangsúlyozza, hogy a korlátozások nem ütköznek a nyílt internet alapelveibe, ugyanakkor a kritikusok szerint a szankciók végrehajtása gyakran inkább politikai, mint technológiai kérdés.
Az Európai Unió számára kulcskérdés, hogy képes lesz-e a digitális szuverenitás gyakorlati érvényesítésére egy olyan világban, ahol a technológiai infrastruktúra határokon átnyúlva működik.
