Olvasóink egy táborának ismerősen csenghet az Eolas Technologies neve, hiszen 2007-ben sok évnyi pereskedés után ezen vállalat sajtolt ki egy komolyabb (pontosan nem tudni, hogy mekkora) összeget a Microsoftból, köszönhetően az interaktív webes beépülőkkel kapcsolatos szabadalmának.
A kérdéses szellemi tulajdon lényegében mindenre vonatkozott, amely valamilyen módon beágyazható egy webböngészőbe, a kliensoldalon futó pluginektől kezdve az AJAX-os külső kódokig.
Az Eolas-t megalapító Michael Doyle a szabadalmat még 1993-ban nyújtotta be elbírálásra az USA Szabadalmi Hivatalának, és mivel az úriember akkoriban a Kaliforniai Egyetem egyik programjában részt véve „találta fel” a megoldást, így részben a felsőoktatási intézmény is jogtulajdonosnak minősült. Meglepő módon az egyetem vezetése mindvégig aktívan támogatta a 2009-től már pusztán trollként működő Eolas pereskedéseit, hiszen részesedést kapott a kártérítésekből és licencdíjakból.
Az évek során egyre szemtelenebbé váló Eolas a kisebb-nagyobb sikerei után 2009-ben elindította első igazi gigaperét, amelyben számos vezető internetes céget – többek közt a Google-t, a Yahoo-t, és az Amazont - egyben perelte a szabadalmával. A cég ügyvédei 1 milliárd dollár körüli kártérítést kívántak volna kisajtolni az alperesekből.
Természetesen utóbbiak nem hagyták magukat: állításuk szerint a kérdéses szabadalom nem csupán a túlságosan tág megfogalmazása miatt érvénytelen, hanem mert szimplán nem Doyle találta ki az interaktív webes elemeket, az ő interpretációja előtt egy évvel a Pei-Yuan Wei által kifejlesztett Viola böngészőben már bemutatkozott a koncepció - ezt maga Tim Berners-Lee is alátámasztotta a tanúvallomásában.
Az ügy bírája most pénteken úgy döntött, hogy a bizonyítékok fényében az Eolas szabadalma mehet a kukába, így az internetes cégek végre megszabadultak az egyik legkellemetlenebb szabadalomtrolljuktól.
Végül egy humoros tény: a perdöntő Viola webböngészőt is a Kaliforniai Egyetem egyik hallgatója fejlesztette ki.
