Az online térben egyre erősebb jelenség az információs túlterhelés és a médiakimerültség, amely nemcsak a figyelmet, hanem a kritikai gondolkodást is aláássa. Az algoritmusok és az agyunk biokémiája olyan hurokba zár minket, amelyből egyre nehezebb kiszabadulni - még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy digitális szeméttel tápláljuk magunkat.
Médiafáradtság és a digitális detox
A médiakimerültség önmagában nem új keletű, de az internet és a közösségi média olyan mértékben gyorsította fel a folyamatot, hogy sokak számára már a hírek teljes elkerülése tűnik az egyetlen menekülési útnak. Egyre többen érzik úgy, hogy a hírfogyasztás inkább nyomasztó, semmint hasznos, és a nemzetközi felmérések szerint világszerte milliók fordítanak hátat a folyamatosan áradó információknak.
A Reuters Intézet egy tanulmánya megállapította, hogy 2023-ban a világszerte megkérdezettek 39%-a kerülte el teljes mértékben a híreket, szemben a 2017-es 29%-kal. A globális felmérések szerint 2015 és 2022 között 20-30%-kal csökkent az olyan tevékenységek száma, mint a hírek megosztása, kommentelése és megvitatása. A kommentek, amelyek egykor rendezetlenek, de élénkek voltak, szinte a legtöbb esetben értelmetlen vádaskodásokká alakultak, amelyekből hiányzik a komolyság és a mélyebb megértés. Ez részben egy másik tényezőnek is köszönhető, lássuk mi az!
Megbúvó trollok
Az álhírek terjedésében nemcsak az algoritmusok, hanem a trollok is kulcsszerepet játszanak.
A trollok sokfélék lehetnek: bizonytalanok, önigazolók, ideológusok és bérencek. Néhányukat egyszerűen azért fizetik, hogy elrontsák a beszélgetést - hogy bemocskolják a posztolót, eltereljék teljesen a témát, és csak romokat hagyjanak a kommentek között. Összességében olyanok, mint a könyörtelen paraziták, akik egyik gazdatestet a másik után keresik.
Szisztematikusan mérgezik a vitateret, elriasztják a gondolkodó hozzászólókat, és a közösségi felületeket olyan zajforrássá alakítják, ahol a figyelem és az értelmes párbeszéd esélye minimálisra csökken. Azzal, hogy megülik a beszélgetést, csökkentik a figyelem tartamát is, a kommentkultúra leépülése pedig egyenes utat nyit az álhírek előtt, amelyek könnyedén burjánzanak a kiüresedett térben.
A rövidebb figyelemmel rendelkező fiatalabb generációk, különösen a Z generáció, elfordulnak a hagyományos hírforrásoktól: sokan a rövid, könnyen emészthető formátumokban, főként TikTokon, YouTube-on vagy Instagramon próbálják megtalálni a "pótlékot", amely azonban gyakran még több félretájékoztatást szül.
A hiszékenység okai
Az emberek már olyan régóta élnek a félrevezető információk pöcegödrében, hogy nem tudnának meglenni nélküle? Lételemünk ez a fajta mentális visszafejlődés, amelyhez folyamatos adag digitális trágyára van szükség a hamis érzet fenntartásához? Örömmel fogyasztunk intellektuális hulladékot, anélkül, hogy annak bármilyen értelme lenne vagy abból bármilyen hasznot húznánk?
A probléma gyökere azonban mélyebben rejlik: az emberi agy hajlamos a megszokott mintákhoz ragaszkodni, hiszen ezek kevesebb energiát igényelnek, és egy kis dopaminlöketet is adnak. Az algoritmusok ezt a biológiai hajlamot kihasználva hozzák létre az ismétlési komforthurkot, amelyben a felhasználó újra és újra ugyanazt a tartalmat fogyasztja vég nélkül - függetlenül attól, hogy igaz vagy hamis információról van-e szó - ahelyett, hogy újat keresne. Így válik a doomscrolling szinte kényszeres tevékenységgé: az agyunk újabb és újabb negatív híreket keres, miközben a platformok az ismertség biztonságát adagolják - hasonlóan ahhoz, ahogy egy kockázati tanácsadó a fenyegetéselemzésre van ráállva.
Talán az igazán kíváncsiak már elhagyták a YouTube-ot és hasonló platformokat, mint komoly hírforrásokat. Visszavonulnak a megbízható, könyvjelzővel ellátott forrásokhoz - amelyek közül sok ma már az algoritmikus iszap alatt van eltemetve -, így a felületes médiafogyasztók a clickbait-tengeren sodródnak. Ha így van, akkor a digitális szakadék tovább fog mélyülni. És ez rossz hír a következő generáció számára.
Kilépni vagy szembeszállni?
A jelenségnek komoly társadalmi következményei vannak. Az álhírek fogyasztása nemcsak az egyéni tájékozódást teszi torzzá, hanem hosszú távon aláássa a közbizalmat, a demokratikus vitakultúrát és a közösségi együttműködés lehetőségét is. Egyre inkább kialakul az a helyzet, hogy a kritikus gondolkodásra hajlamos kisebbség megbízható forrásokra szűkül vissza, míg a többség algoritmusok által szűrt, gyorsan fogyasztható, de tartalmilag kiüresedett információval él. Ez pedig még tovább mélyíti a digitális szakadékot a társadalmon belül.
A kérdés az, vajon képesek vagyunk-e valódi lázadásra a digitális zaj ellen, vagy csak akkor változtatunk, amikor az információs túlterhelés már elviselhetetlen szintet ér el. Elemzők szerint 2025 fordulópont lehet, hiszen először látszik esély arra, hogy a globális médiaközönség fogyasztása csökkenni kezdjen. Talán ez jelzi, hogy elértük a telítettségi pontot.
A túlzott híráradat miatt inkább átfutjuk a dolgokat, mintsem gondolkodnánk rajtuk, és a lényeg helyett a szenzációt keressük. Addig viszont a szemét nyeri a figyelemért folyó háborút.
Tehát, aki rákattant a kék fényre, az kapcsolja ki a kijelzőjét. Sétáljon a szabadban. Engedje, hogy az agya méregtelenítse magát - mert egy elbutított világban a leglázadóbb cselekedet a gondolkodás.
