Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság új technológiai partnersége egyszerre ígér lendületet az innovációnak és vet fel komoly kérdéseket az Egyesült Királyság mesterséges intelligencia szabályozási mozgásterével kapcsolatban. Bár London hangsúlyozza, hogy továbbra is önálló jogalkotásra készül, iparági szereplők attól tartanak, hogy a megállapodás Washington deregulációs filozófiájához kötheti a brit szabályozói környezetet.
A Technology Prosperity Deal néven aláírt egyezményt Donald Trump amerikai elnök és Keir Starmer brit miniszterelnök a hét elején véglegesítette, Trump állami látogatása során. A dokumentum célja, hogy a felek előmozdítsák a mesterséges intelligencia, a kvantumtechnológia és a nukleáris energia területén zajló közös kutatásokat, miközben közös "pro-innovációs" szabályozási keretek kialakítását is vállalják. Trump a ceremónián azt hangsúlyozta, hogy "rengeteg dereguláció" várható, ami szerinte "példátlan innovációs hullámot" indíthat el.
A brit kormány saját választási programjában ugyanakkor azt ígérte, hogy kötelező érvényű előírásokat vezet be a legfejlettebb mesterséges intelligencia rendszereket fejlesztő vállalatok számára. Ez a jogalkotás azonban már többször halasztást szenvedett, részben amiatt, hogy London óvatosan próbálta kezelni a Trump-adminisztráció reakcióját. Négy iparági forrás szerint a mostani egyezmény tovább bonyolíthatja a helyzetet, mivel az amerikai kormány egy nyári AI Akciótervében egyértelműen bírálta a más országok által bevezetett "túlzottan bürokratikus" szabályozásokat, kijelentve: "az AI túl fontos ahhoz, hogy elfojtsák a bürokráciával."
Peter Kyle brit kereskedelmi miniszter ennek ellenére leszögezte, hogy a megállapodás "semmilyen módon nem akadályozza" a brit törvényhozókat abban, hogy saját szabályokat alkossanak a mesterséges intelligencia területén. Mint mondta, az új technológiai miniszter, Liz Kendall éppen azon dolgozik, hogy feltérképezze a jövőbeni szabályozási igényeket. Kyle hozzátette, a cél nem az önállóság feladása, hanem a "tandemben történő szabályozás" elősegítése olyan feltörekvő technológiák esetében, ahol az összehangolt megközelítés gyorsabb kereskedelmi és tudományos együttműködést eredményezhetne a két ország között.
A vita tehát kettős természetű. Egyfelől a közös szabályozási keretek megkönnyíthetik a brit és amerikai vállalatok közötti együttműködést, erősíthetik az iparági versenyképességet, és felgyorsíthatják az új technológiák piacra kerülését. Másfelől azonban fennáll annak a veszélye, hogy az Egyesült Királyság saját szabályozói prioritásai háttérbe szorulnak, ha a deregulációt preferáló amerikai szemlélet túlsúlyba kerül.
Miközben a mesterséges intelligencia szabályozása globális versenyfutás részévé vált - az Európai Unió az AI Act révén már előrehaladott szabályozási keretet épít -, London nehéz döntés előtt áll. Ha túl szorosra fűzi a kapcsolatot Washingtonnal, elveszítheti szabályozói önállóságát. Ha azonban önálló, szigorúbb utat választ, az amerikai piaccal való együttműködés sérülhet.
Az elkövetkező hónapokban tehát eldőlhet, hogy a brit-amerikai technológiai partnerség valóban kölcsönös előnyöket hoz-e, vagy inkább szabályozási kompromisszumokhoz vezet, amelyek hosszú távon befolyásolják majd az Egyesült Királyság technológiai szuverenitását és gazdasági stratégiáját.
