A Kínai Kommunista Párt 20. Központi Bizottságának negyedik plénuma a jövő héten nem csupán rutinpolitikai esemény lesz: ezzel indul a 15. ötéves terv kidolgozása, amely 2026 és 2030 között meghatározza majd az ország gazdasági és technológiai irányát. A terv lényege, hogy a gazdasági növekedés régi motorjait - az ingatlanfejlesztést, az infrastruktúra-beruházásokat és az exporttöbbletet - egy technológia- és innovációvezérelt modell váltsa fel. Ez a stratégia egyszerre gazdasági menekülőút és politikai kísérlet: Kína tétet tesz arra, hogy a technológiai fölény lesz új legitimációs alapja és globális hatalmi eszköze.
A tervezés, ami irányt szab a világnak
Az ötéves tervek rendszere a Kínai Népköztársaság megalakulása óta a gazdasági kormányzás gerincét adja. A korai, szovjet mintájú tervgazdasági dokumentumokból mára olyan stratégiai keretrendszerek lettek, amelyek egyszerre jelentenek politikai irányt, gazdasági koordinációt és jelzést a piac számára. Az új, 15. terv különösen jelentős, mert nem pusztán gazdasági dokumentum, hanem a világ második legnagyobb gazdaságának jövőképe a 2030-as évekig.
A "technológiai korszak" politikai logikája
A Kínai Kommunista Párt nyelvezetében új kulcsfogalmak jelzik a váltást. A "xin zhi shengchanli" - vagyis az "új minőségű termelőerők" - fogalma a kormány célját tükrözi: a korábbi mennyiségi növekedés helyett egy minőségi, technológia-intenzív fejlődési pályát építeni. Ezzel párhuzamosan az "integrált fejlődés és biztonság" elve biztosítja, hogy a modernizáció a politikai stabilitás keretein belül maradjon, míg az "aktív állam és hatékony piac" formulája a kínai modell lényegét írja le: a piac dinamizmusát központi irányítással és stratégiai állami beavatkozással kívánják összhangba hozni.
A mesterséges intelligencia mint nemzeti ideológia
A mesterséges intelligencia nem csupán egy iparág Kínában - hanem az új gazdasági paradigma ideológiai magja. Peking "telepítés-központú" stratégiát követ: nem az a cél, hogy a legfejlettebb AI-modelleket fejlessze, hanem hogy a technológiát átszője a teljes gazdaságon. Az AI már ma is jelen van a logisztikában, a gyártásban, a várostervezésben, az egészségügyben és a drónalapú gazdasági szektorban.
A cél egy önfenntartó ökoszisztéma létrehozása, amelyben az adat, a számítási kapacitás, a hardver és az ipari alkalmazások egymást erősítve növelik a termelékenységet. Kína így a laboratóriumi innováció helyett a rendszerszintű technológiai integrációban keres versenyelőnyt.
A gazdasági növekedés új legitimációja
Az elmúlt évtizedekben a párt legitimitása a gyors gazdasági növekedésen alapult. Ám a korábbi modell kifulladóban van: az ingatlanpiac válságban, az infrastruktúra-beruházások hozama csökken, az export pedig geopolitikai korlátokba ütközik. Az új ötéves terv ezért a "növekedés helyett erő" elvét követi: a cél nem a GDP-bővülés, hanem a technológiai fölény.
Kína most arra törekszik, hogy világszinten is mércét állítson az AI, a zöldenergia, a félvezetők és az intelligens gyártás terén. Ez a techno-nacionalizmus új szintje, amely egyszerre gazdasági stratégia és ideológiai önmegerősítés.
Globális hatások és geopolitikai újratervezés
A kínai technológiai fordulat globális hatásai messzemenők. Az olcsó, AI-integrált technológiák exportja különösen a Globális Dél országai számára lehet vonzó, hiszen ezek a megoldások lehetővé tehetik a technológiai ugrásokat olyan országokban is, amelyek korábban kiszorultak a digitális modernizációból. Ugyanakkor a kínai tömegtermelés és állami támogatás nyomása alá helyezheti a külföldi versenytársakat az elektromos járművek, a napenergia és az ipari automatizálás terén.
A Kína és az Egyesült Államok közötti technológiai verseny ezzel új szakaszba lép. Míg Washington a csúcstechnológiai innovációra koncentrál, Peking a "elég jó" szintű technológiák tömeges, rendszerszintű bevezetésében látja a győzelem kulcsát. A kérdés immár nem az, ki fejleszti ki előbb az általános mesterséges intelligenciát, hanem az, ki tudja hatékonyabban megszervezni az adat-, hardver- és szabályozási infrastruktúra egészét.
A politikai kontroll paradoxona
Xi Jinping kormányzati filozófiájának központi elve, hogy a politikai biztonság minden más fölött áll. Ez a megközelítés azonban kettős élű fegyver. A túlzott centralizáció, a félelem a hibázástól és az ideológiai szigor akadályozhatja az innovációhoz szükséges kísérletezést és szellemi szabadságot.
A zárt információs környezet, a cenzúra és az adatszuverenitásra hivatkozó korlátozások elszigetelhetik Kínát a globális tudásáramlástól, ami hosszabb távon fékezheti az AI és más csúcstechnológiák fejlődését. A politikai beavatkozások kiszámíthatatlansága pedig gyengítheti a magánszektor bizalmát és visszafoghatja a hosszú távú befektetéseket.
A nyitottság mint stratégiai erő
Az Egyesült Államok számára Kína technológiai stratégiája egyaránt jelent kihívást és ösztönzést. Washington előnye továbbra is a tudományos szabadság, a mély tőkepiacok, az innovatív vállalkozások és a szövetségi együttműködések hálózata. A válasz nem a kínai modell másolása, hanem annak erősségeiből való tanulás: a technológiai alkalmazások gyorsabb bevezetése, a digitális infrastruktúra fejlesztése és a szövetségesekkel való nyitott technológiai partnerség kiépítése lehet a siker kulcsa.
A 15. ötéves terv a Kínai Kommunista Párt történetének egyik legfontosabb dokumentuma lesz. Siker esetén Kína valóban átléphet egy új technológiai korszakba, és alapjaiban formálhatja át a világgazdaság szerkezetét. Ám a politikai kontroll és az innovációs szabadság közötti feszültség továbbra is Kína legnagyobb belső ellentmondása marad. Ha ezt nem tudja feloldani, az "új minőségű termelőerők" álma könnyen a rendszer korlátainak tükörképévé válhat.
