Egyre élesebb vita bontakozik ki az Egyesült Államok Demokrata Pártján belül arról, miként kellene viszonyulni a mesterséges intelligencia rohamos térnyeréséhez. Míg a párt egyes vezetői és tanácsadói szerint az AI gazdasági lehetőség és technológiai szükségszerűség, addig mások úgy vélik, a demokraták komoly politikai hibát követnek el, ha nem lépnek fel nyíltan és határozottan a technológia társadalmi és gazdasági következményeivel szemben.
A feszültség jól érzékelhető a tagállami politikában is. Michigan kormányzója, Gretchen Whitmer például rendszeresen oszt meg könnyed hangvételű közösségi médiás videókat, ám a hozzászólások között egyre gyakrabban jelenik meg ugyanaz az üzenet: állítsák le az adatközpontok építését az államban. Az AI-fejlesztésekhez szükséges infrastruktúra elleni tiltakozás helyi ügyből mára országos politikai kérdéssé nőtte ki magát, és egyre inkább formálja a Demokrata Párt stratégiáját a 2026-os és 2028-as választások előtt.
A párton belüli progresszív irányzatból indult el az az érvelés, amely szerint a demokratáknak nyíltan, kompromisszumok nélkül kellene szembefordulniuk az AI-iparral. Ennek hívei úgy látják, hogy a mesterséges intelligencia nemcsak a munkahelyeket fenyegeti, hanem az energiaárak emelkedéséhez, társadalmi egyenlőtlenségekhez és a gazdasági hatalom további koncentrációjához is hozzájárulhat. Véleményük szerint ez kivételes lehetőséget teremt egy új, erőteljes gazdasági populizmus felépítésére, amelyben a "techmilliárdosok" állnak szemben az átlagemberekkel.
Ezt az álláspontot nemcsak baloldali aktivisták képviselik, hanem olyan ismert politikusok is, mint Bernie Sanders szenátor, aki országos moratóriumot sürgetett új adatközpontok építésére, vagy Chris Murphy demokrata szenátor, aki rendszeresen bírálja a nagy technológiai cégek növekvő befolyását. A párt egyes stratégái szerint a közvélemény egyértelműen ebbe az irányba mutat: a felmérések azt jelzik, hogy az amerikaiak túlnyomó többsége szigorúbb AI-szabályozást szeretne, még akkor is, ha ez lassítja a technológia fejlődését.
A párt másik szárnya azonban óvatosabb. A gazdaságbarát demokraták, különösen azok, akik olyan államokat képviselnek, ahol jelentős AI-beruházások zajlanak, attól tartanak, hogy egy nyíltan AI-ellenes politika elidegenítené a technológiai szektort, valamint annak dolgozóit és támogatóit. Szerintük a mesterséges intelligencia az amerikai gazdasági növekedés egyik motorja, és a kormány feladata nem a fékezés, hanem az "ésszerű, felelős szabályozás" kialakítása.
Ez a törésvonal szorosan kapcsolódik a demokraták 2024-es választási veresége utáni identitáskereséshez. Az egyik tábor szerint a párt túlságosan eltávolodott a politikai középtől, míg a másik úgy véli, éppen az volt a probléma, hogy nem képviselt elég határozott, rendszerkritikus üzeneteket. Az AI körüli vita ebben az értelemben sokkal többről szól, mint technológiáról: arról is, hogy a Demokrata Párt miként határozza meg önmagát a következő évtizedben.
A közvélemény aggodalma mindenesetre nő. Egyre több választó fél a munkahelyek automatizálásától, a fehérgalléros állások eltűnésétől és az energiaárak emelkedésétől, amelyekhez sokan az adatközpontok energiaigényét kötik. Ez a félelem már nemcsak a hagyományosan sérülékeny társadalmi csoportokat érinti, hanem a középosztályt és a magasan képzett munkavállalókat is, akik eddig a demokraták egyik legstabilabb bázisát jelentették.
Egyes elemzők szerint, ha a demokraták nem töltik be az AI-val szembeni kritikus szerepet, azt a republikánusok tehetik meg helyettük, saját populista narratívájuk mentén. Mások attól tartanak, hogy az iparággal való nyílt konfrontáció hosszú távon gazdasági és politikai veszteségeket okozhat. Abban azonban egyre többen értenek egyet a párton belül, hogy a mesterséges intelligencia kérdése megkerülhetetlenné vált, és döntő szerepet játszhat abban, hogyan alakul az amerikai politika a következő években.
