A 6. Digital Health Summit konferenciáján elhangzott, hogy az egészségügyi informatika fejlődése az elmúlt években eddig nem látott sebességre kapcsolt. A pandémia ennek sajátos katalizátora volt: az e-receptek használata például ugrásszerűen nőtt, a telemedicina pedig egyik napról a másikra vált nélkülözhetetlen eszközzé. Az államtitkár szerint ugyanakkor a digitális átállás még korántsem teljes, és a gyors technológiai innovációk sok esetben túlszárnyalják a jogi és szervezeti adaptáció ütemét.
Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára arra is rámutatott, hogy ma már szinte mindenki visel valamilyen okoseszközt, amely képes egészségügyi paramétereket mérni, de ezek adatai csak akkor kerülhetnek be az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térbe, ha a készülék tudományosan validált. A személyes adatáramlás tehát nem korlátlan: a digitális egészségügy biztonságát továbbra is a hitelesítés és a minőségbiztosítás garantálja.
A telemedicina történetében az e-recept sikertörténete mellett az e-beutalók lassabb elterjedése is sokatmondó. A korábbi évek tapasztalatai alapján mostantól már kötelező minden szakrendelő számára az elektronikus beutalók elfogadása, ami a rendszer egységességének irányába tett fontos lépés. Ezzel párhuzamosan a pandémia alatt kiemelkedően magas távkonzultációs arány ma már visszaesett: a járvány idején még 8 százalékot tett ki, jelenleg viszont mindössze 4 százalék körül mozog. A visszarendeződés ellenére a digitális ellátási formák iránti igény továbbra is egyértelmű.
A nemzetközi kitekintés még inkább érzékelteti a változás léptékét. A WHO 2022-es adatai szerint a tagállamok túlnyomó többsége már alkalmaz valamilyen telemedicinális megoldást, a teleradiológia például 84 százalékban, a videókonzultáció és a távoli betegmonitorozás 77 százalékban érhető el, és a telepszichiátria is az országok több mint felében jelen van. A digitális egészségügy nem ígéret, hanem valóság, amely egyben új elvárásokat teremt a betegeknél és az ellátóknál is.
Takács Péter szerint a digitális egészségügy további fejlődésének kulcsa az egységes kommunikációs csatornák kiépítése, a biztonságos hozzáférés garantálása és a telemedicinális ellátások megfelelő dokumentálhatósága. Ezek nélkül a gyors technológiai innovációk nem fordíthatók át valódi, a mindennapi betegellátást javító eredményekre.
Az egészségügyi informatika jelenleg olyan átmeneti korszakot él, amelyben a technológiai lehetőségek már messze előrébb járnak, mint a szabályozási és intézményi keretek. A kérdés ma nem az, hogy szükség van-e a további digitalizációra, hanem az, hogyan lehet azt úgy irányítani, hogy az okoseszközök és az adatalapú egészségügyi döntéstámogatás valóban biztonságos és hozzáférhető legyen mindenki számára. A digitális egészségügy jövője tehát egyszerre technológiai és társadalmi feladat: a fejlődés irama adott, a rendszerbe illesztés módja azonban még közös gondolkodást igényel.
