Noha az iPaddal rivális tabletek megjelenésekor a 7 colos méretű példányok domináltak (elsősorban a Samsungnak köszönhetően), a gyártók gyorsan frissítették/megújították termékvonalaikat, így 2011 közepére a 10 colos változatok váltak uralkodóvá. Ez azonban azzal is járt, hogy a készülékek átlagára megemelkedett. Érthetően, hiszen a nagyobb kijelző önmagában is többe kerül, az ezt meghajtó komponensek (erősebb processzor, nagyobb kapacitású akkumulátor stb.) pedig szintén árfelhajtó hatással bírnak.
Ugyanakkor a trend, ha nem is megfordulni, de legalább színesedni látszik. A tavaly ősszel debütált 7 colos Samsung Galaxy Tabot (melynek nagyobb testvérét a minap tiltották be az EU-ban, az Apple ármánykodásának „köszönhetően") idén méretkompatibilis riválisok követhetik. Két gyártó, az Acer és a HP is előáll ebbe a kategóriába szánt táblagépekkel. Előbbi A100-as példánya a tervek szerint még a nyáron debütálni fog, míg az amerikai vállalat Touchpad Go eszköze jelenleg az amerikai Szövetségi Hírközlési Bizottság (FCC) áldását várja.
Így tehát hamarosan ötszereplőssé válhat a piac; a HTC Flyere szintén 7 colos változatban érhető el, ahogy a RIM-féle Blackberry Playbook is. Ezzel igen kompetitív lesz a szegmens, ami az eleve alacsonyabb árakat kordában fogja tartani. Látván pedig a nagyobb modellek iránti felfokozott érdeklődést, nem kétséges, hogy a kisebb testvérek még inkább felpörgetik majd a gyártók eladásait. Főleg annak ismeretében, hogy a Google 3.2-es Androidja is kopogtat az ajtón: a kifejezetten tabletekhez optimalizált operációs rendszer felfrissített tudással bír, többek között a 10 colos mérettől eltérő kijelzők támogatásával.
Mi hajthatja még a gyártók malmára a vizet, az alacsony ár és a széles kínálat mellett? Nos, a 7 colos méretű táblagépek méretéből adódóan könnyebben hordozhatók, mint nagyobb társaik. Valahol itt van az alsó lélektani határ, ahol még kellően nagy LCD-t kap a felhasználó, ugyanakkor nem nehézkes az eszköz hordozása és használata. Tapasztalatok szerint a 7 colos változat nagyméretű zsebbe is befér (nyilvánvalóan ingbe nem fogjuk tudni belepasszírozni, de például a télikabát belső zsebének kibélelése még esélyes).
Szoftvert fejleszteni, szoftvert fejleszteni, szoftvert fejleszteni!
Talán kicsit anakronisztikus ilyen helyzetben Lenint ferdíteni, de tény, hogy a tableteknek is van egy igen sarkalatos pontja, tudásukat illetően: szoftveres ellátottságuk. A technológiai iparban egyébként is gyakran nem maga a hardverkialakítás jelent gondot, hanem a fejlett eszközök megfelelő alkalmazásokkal való ellátottsága. Számos jól sikerült hardver bukott már meg a gyatra szoftveres háttér miatt; ez remélhetőleg nem fordul elő ezen a platformon. Az Apple által bevezetett szoftveráruházas modell ugyanis más gyártók által kialakított környezetben - például Windows Phone 7-en vagy Androidon - is életképesnek bizonyult, a külső fejlesztők ilyen koncentrált bevonása gyorsan bővülő kínálatot eredményez.
Önmagában nem a Google operációs rendszere támaszthat akadályt az alkalmazásproliferációnak, hanem az eltérő felbontás. A 7 colos kijelző ugyanis értelemszerűen alacsonyabb felbontást is eredményez, így a „nagyobb" tabletekre írt programok nem (feltétlenül) működnek az elvártnak megfelelően a kisebb eszközön. Bonyolítja a helyzetet, hogy méret terén elég nagy a káosz, az Android változatokat illetően: 2.1-es (Eclair), 2.2-es (Froyo) és 2.3-as (Gingerbread) verziók futnak több 7 colos modellen, miközben a Google kifejezetten a hármas verziószámú operációs rendszereket szánja a tableteknek. A 3.2-es Honeycomb talán végre rendet tesz az összevisszaságban, ámbár a vállalat szabadalmi vitái nem segítenek majd a licencdíjak - és így az operációs rendszer telepítésével kapcsolatos jogi költségek - alacsonyan tartásában, ami megnövelheti az újgenerációs táblagépek árát...
