A nyolcvanas évek végén indult az a projekt, amelynek keretében az Ericsson számítógép-tudományi laboratóriumának fejlesztőmérnökei a távközlési cég nagymértékben elosztott, masszívan méretezhető és rendkívül megbízható rendszerek iránti igényétől vezérelve megalkották az Erlangot. A programnyelv bő harminc év múltán a számítási felhőket működtető infrastruktúrákban változatlanul megállja a helyét.
Computerworld: Viszonylag kevés olyan fejlesztéssel találkozunk az informatika területén, amely évtizedek múltán is ugyanolyan releváns marad, mint újkorában. Hogyan született az Erlang? Puszta véletlen, hogy a korabeli követelményekre összpontosító csapatuk egyúttal a jövőbe is látott?
Robert Virding: Őszintén szólva nem foglalkoztatott bennünket, hogy az Erlang hosszú távon mit adhat a szélesebb felhasználói körnek. Olyan programnyelvet igyekeztünk létrehozni, amellyel az Ericsson hibatűrő alkalmazásokat fejleszthet hálózati eszközeire. A nagy kiterjedésű és sok felhasználót kiszolgáló távközlési infrastruktúrát alkotó eszközök óhatatlanul meghibásodnak, ezért olyan szoftverekre van szükség, amelyek gondoskodnak róla, hogy a kommunikációs kapcsolatokat a hardverproblémák ne érintsék. Az Erlangban írott alkalmazások a kilencvenes évek közepén jelentek meg az Ericsson termékeiben, és csakhamar bebizonyosodott, hogy a programnyelvvel készült alkalmazások a távközlés területén túl, más iparágakban jelentkező igényeket is jól kiszolgálhatják. Különösen igaz ez a felhőszolgáltatások esetében, amelyek akár globális felhasználói tábort is elérhetnek, és szintén alapelvárás velük szemben, hogy mindig működjenek.
CW: Valószínű, hogy az Erlang használatáért számos szervezet licencdíjat fizetett volna, de az Ericsson ehelyett megnyitotta a programnyelv kódját. Hogyan érintette a döntés, és az miként hatott az Erlang további fejlődésére?
RW: A kilencvenes években az Ericsson stratégiája az egyedi technológiák felől mindinkább a nyílt szabványokra épülő megoldások felé fordult. Az Erlang, amikor megjelent az első termékekben, ilyen egyedi, a cég tulajdonát képező fejlesztés volt, és ez alapvetően eldöntötte további sorsát. A programnyelv értékesítésétől, a hozzá fűződő jogok átruházásától az Ericsson aligha várhatott bevételt, ezért a kód megnyitása helyes döntés volt, mert a technológia így fennmaradhatott. Az Erlang volt egyébként az első szoftver, amelyet az Ericsson a nyílt forráskódú közösségnek adott, és ez számunkra is nagy változást hozott. Egyszeriben nagyon sokfelől kaptunk hibajelentéseket és -javításokat, továbbfejlesztésre vonatkozó javaslatokat. Ki kellett alakítanunk azokat a folyamatokat, amelyekkel mederbe terelhettük a közösséggel folytatott együttműködést, és miután megtettük, tapasztaltuk, hogy ez a munka milyen hatékony és értékes lehet.
CW: Az Erlang-történet feljegyzi, hogy az Ericssont Jane Walerud, az Erlang Systems akkori értékesítési igazgatója vette rá a kód megnyitására, és ő lett a programnyelvet használó, első start-up, a Bluetail ügyvezetője is. Ennek a cégnek Ön társalapítója volt, 1999-ben Ericcson-béli mérnökkollégáival közösen hozta létre. Hogyan ajánlaná az Erlangot egy mai start-up figyelmébe?
RW: A webes tartalom menedzseléséhez, az adatforgalom priorizálásához és a tartalomszolgáltatás testre szabásához fejlesztettünk szoftvereket. Akkoriban az internet robbanásszerű fejlődésen ment keresztül, ami az Erlangra építő Bluetail számára is komoly üzleti lehetőséget jelentett. (A start-upot a webtartalom-szolgáltatáshoz kapcsolótechnológiát fejlesztő Alteon WebSystems vásárolta fel 2000-ben, 152 millió dollárért – a szerk.) Ma már igen sok vállalat fejlesztői használják az Erlangot, aki okostelefonjával az internetre csatlakozik, az valószínűleg olyan hálózati eszközökön keresztül küld vagy fogad adatcsomagokat, amelyeken ezen a programnyelven írott szoftver is fut. Ezzel magyarázható, hogy elterjedtsége ellenére az Erlangra kevesebb reflektorfény hull, mint a frontend-alkalmazások fejlesztésére szolgáló programnyelvekre. A robusztus megbízhatóságot és masszív méretezhetőséget igénylő backend-rendszerekre fókuszáló szállítók számára azonban ma is ugyanolyan jó választás, mint valaha. Más, mint a többi programnyelv, használatát el kell sajátítani, de a ráfordítás hamar megtérül, mert az Erlang nagyon hatékonnyá teszi a munkát az említett területen.
CW: Kollégáival annak idején ezért hozták létre a programnyelvet, amelyet azóta a nyílt forráskódú közösség formál. Milyennek látja az Erlang jövőjét? Az olyan trendek, mint például az ipari internet, miként befolyásolják az új képességek hozzáadását célzó projekteket?
RW: Az Erlang kezdettől fogva rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek az ipari internetet működtető szoftverek fejlesztéséhez is szükségesek. A projektek inkább a képességek továbbfejlesztésére irányulnak. Egyikük például azt vizsgálja, hogy az Erlangban írott, masszívan párhuzamos feldolgozásra szánt alkalmazások miként hasznosítják a többmagos processzorokban rejlő lehetőségeket, ha a rendszer több ezer vagy tízezer magot tartalmaz. A programnyelv igazi erőssége azonban a más rendszerek – például hálózati eszközök, a felhőszolgáltatók által épített, illetve webtartalom-szolgáltatáshoz több hardverszállító által is kínált, speciális szerverek - felügyeletére készült alkalmazások fejlesztésében mutatkozik meg, és a közösség várhatóan a továbbiakban is ezeket a képességeket fogja tökéletesíteni.