A NASA úgy döntött, hogy a Space Exploration Technologies Corp. (azaz a SpaceX) számára egy 178 millió dolláros szerződést ajánl egy műhold felbocsátására, amely a Jupiter jéggel borított Europa holdját figyeli meg. Az Europa Clipper névre keresztelt műholdat eredetileg a The Boeing Company kizárólag a NASA számára kifejlesztett Space Launch System (SLS) hordozórakétájával akarták felbocsátani. Az űrügynökség azonban az ütemezési korlátok miatt már tavaly meggondolta magát az SLS használatával kapcsolatban, amikor azzal érvelt, hogy a kereskedelmi járműre való átállással akár 1,5 milliárd dollárt is megtakaríthatna a Clipper küldetés indítási és egyéb költségein.
A SpaceX a Falcon Heavy rakétájával fogja teljesíteni a 2024 októberében kezdődő Europa Clipper küldetést. A NASA megköveteli, hogy a Clipperhez kiválasztott rakéta több mint hat tonna hasznos terhet tudjon szállítani Mars-Föld gravitációs segédpályával (MEGA). A kiírás nem véletlen, hiszen a Clipper súlya 6 065 kilogramm. A MEGA némi lendületet ad majd az űrjűrműnek, amikor a Jupiter holdjához vezető, hat évig tartó útjára indul.
A NASA eredeti becslései szerint a küldetés során a Clippernek nem kevesebb, mint négy gravitációs asszisztot kell bevállalnia, mire eljut a céljához. Ezek közül egyet-egyet a Földről, a Marsról és a Vénuszról kellene végrehajtani, mire összeszedi a számára a Földtől 628 millió kilométerre lévő Europa eléréséhez szükséges energiát.
Úgy tűnik azonban, hogy a legkockázatosabbnak számító Vénusz-melletti elrepülést ebben a misszióban talán elmaradhatna. A NASA sajtóközleménye a pályázat odaítélésekor, illetve a pályázati kérések között nem említette a Vénuszt, egy kiegészítő technológia, az Orbital ATK 48BV kick stage szilárd hajtóanyagú rakéta alkalmazásával. A bolygók gravitációs parittyahatását használni a belső Naprendszer magas sugárzási szintje miatt veszélyes, ami az űrhajó árnyékolását és a kilövési tömeg növelését kívánja meg.
A Falcon Heavy használata mellett az út hosszabb időt vesz igénybe. Ennek az az oka, hogy a SpaceX nehézrakétája ötmillió font tolóerőt képes létrehozni a felszálláskor. Ezzel szemben a szupernehéz hordozórakétaként besorolt SLS 8,4 millió font tolóerőre képes. Ez a kettő hordozórakéta, amelyet a NASA a Clipper-misszióhoz figyelembe vehetett.
A SpaceX igénybevétele lehetővé teszi a NASA számára, hogy akár 1,5 milliárd dollárt is megtakarítson az indítási költségeken - vázolta az űrügynökség a kongresszusnak tavaly év elején. Ez a megtakarítás nemcsak a Falcon Heavy újrafelhasználhatóságából adódik - a SpaceX rakétája az összes első fokozatát újrafelhasználja -, hanem a kisebb tárolási költségek miatt is.
A NASA Artemis-programjának meghajtásáról gondoskodó SLS-sel kapcsolatos ütemezési gondok bizonytalanná tették, hogy a Clipper indítási időpontjára rendelkezésre áll-e rakéta, annak ellenére, hogy az űreszköz az előrejelzések szerint 2023-ra repülésre kész lesz. Minél tovább késik az SLS rakéta, annál magasabbak a NASA számára a tárolási költségek, és ez csak a jéghegy csúcsa. Ennek oka, hogy ha az űrhivatal SLS-sel kötötte volna le magát a küldetésre, és nem áll rendelkezésre rakéta, akkor egy új rakéta alapoktól v aló megépítésének költségeit kellett volna állnia.
Ami a SpaceX-et illeti, a vállalat azt tervezi, hogy a Falcon 9-et és a Falcon Heavy-t is a Starship új generációs hordozórakéta-rendszerével váltja le. A Starship több mint tizenhatmillió font tolóerőt termel, és a vállalat terveinek gerincét képezi a bolygóközi küldetéseket végrehajtásában, beleértve a Mars felszínére irányuló küldetéseket is.
