A vállalati adatközpont-stratégia hiányosságai jellemzően az infrastruktúra rugalmatlanságában és támogatásának nehézségeiben, az energiahatékonyság, a fenntartható működés hiányában érhetők tetten. Bár az egy évvel korábbi, hasonló felmérés eredményéhez képest történt előrelépés, a most közzétett Oracle Next Generation Datacenter Index arra hívja fel a figyelmet, hogy a vállalatok lassan reagálnak a Big Data néven ismert jelenségre – annak ellenére, hogy már ma is egyértelmű, a mobilitás, a felhő szolgáltatások és a gépek közötti kommunikáció térhódítása, a nagyon nagy adatmennyiségek kezelésének szükségessége milyen kihívások elé fogja állítani őket.
A tanulmány megállapítja, hogy ebben a helyzetben a kihelyezett adatközpont-szolgáltatások vásárlása jelentheti a rövid távú megoldást, hosszabb távon azonban a házon belüli adatközpont-kapacitás továbbfejlesztése is elengedhetetlen lesz.
Az Oracle megbízásából a Quocirca 2011 novemberében a világ 10 országában, illetve régiójában (Benelux államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Írország, a Közel-Kelet, Németország/Svájc, Olaszország, Oroszország, Skandinávia, Spanyolország és Portugália) 949 nagyvállalati vezetőt keresett meg telefonon. Az adatközpontok rugalmasságával, támogathatóságával és fenntarthatóságával kapcsolatos kérdésekre a válaszadók 0-tól 10-ig terjedő skálán értékelték infrastruktúrájukat és gyakorlatukat, amelyen 10 pontot ért a legkifinomultabb adatközpont stratégia. A kérdőív végén ezen pontszámok átlaga adta egy-egy vállalat Oracle Next Generation Data Centre Index mutatóját.
A felmérés eredményeit Luc Opdebeeck, az Oracle regionális alelnöke ismertette
A mostani felmérésben Európa és a Közel-Kelet országainak vállalatai átlagosan 5,58 pontot értek el, az egy évvel korábbi 5,22 pontos átlageredményhez képest. A fenntarthatóság, a rendszerfelügyelet, a virtualizáció és a konszolidáció terén megvalósított fejlesztéseiknek köszönhetően a legjobb eredményt (6,51 pont) a skandináv országok vállalatai érték el, második helyre szorítva a németországi–svájci régiót. A mezőny végén az első ciklusban nem szereplő Írország és Oroszország végzett, 4,79, illetve 4,62 ponttal.
A részben külső adatközponti kapacitást használó szervezetek aránya a két ciklus között 40-ről 56 százalékra nőtt, és a korábbi 27 százalékhoz képest ma már a vállalatok 38 százaléka véli úgy, hogy 2 éven belül bővítenie kell adatközpontját. Csupán a válaszadók 8 százaléka számolt be arról, hogy nem tervezi új adatközpont-kapacitás hozzáadását – ez az arány az első ciklusban még 17 százalék volt.
Külön figyelmet érdemel, hogy a vállalatok mind nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az adatközpont fenntarthatóságának, az alindex értéke a második ciklusra 5,14-ről 5,64 pontra emelkedett. A korábbi 13,2 százalékhoz képest most a válaszadók mindössze 6,4 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem rendelkezik az adatközpont működésére vonatkozó fenntarthatósági stratégiával. Eközben a közüzemi számlákat figyelemmel kísérő adatközpont-vezetők aránya 43,2 százalékról 52,2 százalékra nőtt.
Elgondolkodtató azonban, hogy a szervezetek 36 százalékának még mindig nincs rálátása az adatközpont energiafogyasztására, sőt a megkérdezettek közel 10 százaléka szerint senki nem ellenőrzi az adatközpont közüzemi számláit. Ezek a szervezetek aligha tudják kijelölni az infrastruktúra-optimalizálás fontos céljait, és annak megtérülését sem tudják kimutatni, azaz egy ilyen irányú döntést is nehezebben tudnak meghozni.
