A lehetőségek tárháza végtelen: könnyen hordozható, ugyanakkor megfelelő méretű képernyővel bír, saját operációs rendszerrel rendelkezik, nem csak USB-port, hanem SD kártya csatlakozás is rendelkezésre áll, célprogramok készülnek rá. A marketingesek bárhol bemutathatják rajtuk keresztül a terméket, az orvosok gyorsabban láthatják el a betegeket a kórelőzmények villámsebes előhívásával, a kereskedők érintőképernyős termékkiválasztó rendszereket tehetnek rájuk. Viszont a cégeknél általában használt operációs rendszerekbe (Windows, Linux) nem illeszkedik, és ha felcsatlakozunk vele a munkahelyi hálózatra, azzal nem fog tisztességesen együttműködni. Tárolni viszont tökéletesen, viszont a munkáltató számára ellenőrizhetetlenül tud adatokat – munkáltatói szempontból ez a legnagyobb veszélye.
Ráadásul a BYOD-irányzat nem áll meg a táblagépek (tehát az eszközök) munkába állításánál – a dolgozók óhatatlanul beviszik az alkalmazásokat (BYOA), a saját cloudot (BYOC), a saját hálózatot (BYON) is a munkahelyükre. Az IT-szakemberek szerint ha egy adat a tableten van, máris túl késő védekeznünk az adatszivárgás, adatlopás ellen. Az egyes alkalmazások különféle módokon jutnak adatokhoz – mindegyik lehetőségre nem lehet felkészülni.
Azt fontos tudnunk, hogy az információtechnológia robbanásszerű fejlődését a jog képtelen követni. Így azután nincsen a BYOD-ra Magyarországon sem külön jogszabály, és kénytelenek vagyunk a Munka törvénykönyve, illetve az Adatvédelmi törvény meglehetősen hézagos rendelkezéseit munkáltatói szinten, azaz adatvédelmi szabályzatban, kollektív szerződésben, vagy az egyéni munkaszerződésekben módszeresen és alaposan kiegészíteni, ha nem akarunk termelés helyett jogi kihívásokkal szembenézni.
Ehhez képest az Ovum által 2012. októberében megrendelésre készített, eddigi legnagyobb, 17 országot és 3796 fogyasztót bevont BYOD-felmérés szerint a dolgozók 46%-a úgy használ BYOD-ot, hogy a munkáltatója vagy nem tud róla, vagy tudja ugyan, de nincs a használatra szabályzat, vagy ha szabályzat van is, azt a munkavállaló nem írta alá. Ezek a munkáltatói hanyagságok az aktív jogsértés körébe tartoznak, vagyis a munkáltató felelősségre vonható az esetleges következményekért.
Kockázati faktor lehet, ha a vállalati adatokat tartalmazó tabletre feltöltött appok adatokat halásznak le, vagy ha a tablet gazdát cserél – nagyon gyakran ugyanis az előző tulajdonosa eladás előtt elfelejti, vagy nem képes törölni a teljes tartalmat.
A tablet, ha BYOD-ként munkavégzésre használják, tárolhat beszállítókra, megrendelőkre, munkavállalókra vagy más személyekre vonatkozó adatokat, üzleti titkokat, szenzitív személyes adatokat, amelyek így illetéktelen kezekbe juthatnak.
Ezáltal a cég versenyhátrányba kerülhet, milliós kártérítési igény kielégítésére válhat kötelezetté ügyfele, beszállítója felé, akinek adatai ismertté válnak, illetve kiteszi magát az adatvédelmi hatóság (NAIH) 100.000,- Ft-tól 10 millió Ft-ig terjedő összegű bírságának, esetleg még büntetőjogi következményeknek is.
Ráadásul ha nincs a cégnél egyértelműen tiltva a BYOD, és egyazon készüléken találhatóak céges és privát adatok is, a munkáltató az Mt. 9-11.§ alapján főszabályként nem nézheti meg a készülék tartalmát, így elvben bármi kijuthat a cégtől ellenőrzés nélkül – és anélkül, hogy egyáltalán tisztában lennénk azzal, hogy bármi kikerült a cégtől.
Mindezekhez képest szinte elhanyagolható, hogy a munkavállaló szempontjából sem egyértelműen pozitív a tablet munkacélú használata, hiszen ha a munkavállaló „mobilis”, vagyis bárhol, bármikor elérhető és igénybe is veszik munkavégzés céljára, akkor bizony sérül a munkaidő – pihenőidő elkülönítésére vonatkozó szabály.
