A LinkedIn hatásairól meglepően kevés tanulmány áll rendelkezésre, pedig vitathatatlanul a legkellemetlenebb platform, ahol a felhasználóknak folyamatosan önreklámozniuk kell magukat és szakértelmet színlelniük, hogy megszerezzék a szakmai közösség figyelmét és lehetőleg folyamatosan fenn is tartsák azt. Ebben a mérgező kultúrában pedig az igazán jó szakemberek joggal érezhetik magukat úgy, hogy a látszólag sikeresek között ők a szélhámosok.
Bár a LinkedIn célja, hogy segítsen a megfelelő emberekkel való kapcsolatteremtésben és hálózatépítésben, a Pittsburgi Egyetem kutatói megállapították, hogy a szakmai közösségi oldalt hetente legalább egyszer használó résztvevőknél szignifikánsan nagyobb a depresszió és a szorongás növekedésének esélye. Itt az ideje, hogy változtatásra szólítsunk fel, ahol önreklámozás, az erények tupírozása, a vállalati önfeláldozás és a mérgező karrierista kultúra helyett egy támogatóbb környezet jöjjön létre, különösen a hátrányos helyzetű csoportokba tartozók számára.
A LinkedIn atmoszférája jelenleg arra ösztönzi a felhasználóit, hogy a valós szakmai eredmények helyett önmaguk és munkájuk idealizált (és nagyon gyakran fiktív, eltúlzott) változatát mutassák be. A platformon található tartalmak jelentős része végtelen dicsekvés vagy szakértői okoskodás, azonban sok vállalatnál még nem ismerték fel, ezzel nem a cég hírnevét öregbítik, hanem éppen egy szakmai portfólió építése zajlik jobb pozíciók reményében a munkahelyváltáshoz.
Ellentétben sok más közösségi oldallal, ahol a szélsőséges viselkedést nehezen tolerálják, a LinkedInen ezt a viselkedést jutalmazzák. A platform olyan kultúrát támogat, ahol a felhasználók szinte kárörvendenek sikereikkel másokkal szemben, legyenek azok bármilyen nagyok vagy kicsik. Nincs értéked, hacsak nem vagy nagymenő, aki prédikálással, szakmai sikernek kikiáltott hétköznapi eredményekkel szerez egyre több elismerést. Ez arra készteti a felhasználókat, hogy eltúlozzák az eredményeiket és történeteket találjanak ki, hogy helyt álljanak a platform közegében.
Olyan ez, mint amikor valaki egy vadidegen sportautó mellé áll, és úgy pózol mellette a Facebookon, mintha a sajátja lenne.
Miközben ez a figyelemfelkeltő viselkedés jól működhetne azoknak, akik éppen eladni próbálják magukat vagy a vállalkozásukat a LinkedInen, ez az álságos hálózatépítés árt a többi jelenlévőnek. A leginkább érintettek azok a hétköznapi, szorgalmas emberek, akik csak a "mindennapi" munkájukat próbálják végezni és haladni az életükkel. Az állandó önreklámozás igénye bizonyára sokuknál önértékelési problémákat okozhat, és joggal érzik úgy egy idő után, hogy nem elég jók. Pedig a szakterületükön valószínűleg azok, ezért is nem érnek rá erről posztolni a hét minden napján - de nem jók a csúsztatásban, a kis dolgok felnagyításában és a hencegésben.
De nemcsak ők szenvednek: a kemény munka, a végsőkig való igyekezet a folyamatos figyelem fenntartására, a kimaradástól való félelem, a teljesítmény- és sikerkényszer súlyos áldozatokat követel a mentális és fizikai egészségtől, stresszt okoz, kiégéshez és más mentális egészségügyi problémákhoz vezethet.
Mit tehetünk mi? Mindannyian emberek vagyunk és semmiképpen sem vagyunk tökéletesek. A LinkedIn messze a legnagyobb lehetőség lenne arra, hogy valódi kapcsolatot építsünk ki a szakterületünkön dolgozó kollégákkal és mentorokkal, és nem az a helyes, ha úgy teszünk, mintha mindentudók lennénk és mindenhez is értenénk, csak azért, mert elmentünk egy adott rendezvényre.
Érthető, hogy a professzionalizmus elvárás egy olyan platformon, ahol kollégákkal, toborzókkal és üzleti partnerekkel lépünk kapcsolatba, de emberinek és hitelesnek lenni soha és sehol sem gyengeség.
Természetesen, ha valaki tényleg olyan szorgalmas, hogy éjjel-nappal a szakmai céljaiért dolgozik, akkor ehhez sok erőt kívánunk. Tiszteljük az elkötelezettségét és akaratát annak, aki soha nem adja fel, és minden nap megpróbálja felülmúlni önmagát. A hozzájuk hasonló emberek változtatják meg a világot, de nem mindenki képes arra, amire ők. És ez így van rendjén.
Csak azért, mert a LinkedIn egy karrier- és üzleti célú hálózat, nem jelenti azt, hogy csak azokat az embereket kellene értékelnünk, akik folyamatosan felülmúlják önmagukat. A "hétköznapi" életre vágyó emberek lekicsinylésének véget kell vetni. Semmi baj nincs azzal, ha valaki "átlagos" vagy éppen nincs mondanivalója, nem a LinkedIn aktivitás alapján kellene megítélni az embereket. Vannak emberek, akiknek más a prioritásuk az életben, és vannak, akik elégedettek azzal, amijük van.
A LinkedIn tele van figyelemre méltó emberekkel, és mindenkitől rengeteget lehet tanulni. Közösségként azonban a mi felelősségünk, hogy visszaszorítsuk a mérgező viselkedést, az egészségtelen versengés helyett egy együttműködő környezetet teremtsünk, egy egészséges és biztonságos teret, amely mindenki számára befogadó, és elismeri a gondolkodásmódunkban rejlő különbségeket, amelyek mindannyiunkat emberré tesznek.
