Arcom se rezdült, megszoktam már, hogy barátom - elemző elme lévén - a dolgokat mindig a lehető legalaposabban vizsgálja meg, akár személyes ügyeinek intézésében is mindent megtesz azért, hogy hirtelen, meggondolatlan szavakkal vagy tettekkel ne nehezítse meg a saját dolgát. Majd' elfelejtettem elmondani, hogy barátom az üzleti folyamatok kiváló szakértője, keskeny e hazában - s talán a régióban is - alig találni hozzá foghatót.
Olvasóim bizonyára arra következtetnek az eddig leírtakból, hogy a feleségével való kapcsolata a barátom számára elvesztette a jelentőségét. Nos, ha így gondolják, kedves olvasóim, akkor jól gondolják. Meg azt is gondolhatják, hogy agyára ment a barátomnak az outsource-ing. Mások meg azt, hogy inkább a felesége. Vagy inkább a feleségének lett elege a sok elemzésből és a kevés tettből?
Az üzlet sem szűkölködik összetett dolgokban. Ilyesmi például az, amikor a menedzsment azt vizsgálja, hogy melyek azok az üzleti folyamatok, tevékenységek, amelyeket érdemes vállalaton kívülre helyezni, arra számítva, hogy így csökkennek a költségek, nő a hatékonyság, több idő és energia jut a cég fő tevékenységeinek irányítására.
Olyasmiről értekezek itt, ami a szolgáltatások világpiacán az egyik legnagyobb ütemben bővülő szegmens. A dublini központú Research and Markets egyik tanulmányában azt bátorkodik megjósolni, hogy a szolgáltatásként nyújtott üzleti folyamatvégzés (Business Process as a Service) és az üzleti folyamatok felhőalapú menedzsmentje együttesen az idei 1,09 milliárd dolláros értékről 2018-ra csaknem meghétszereződik, elérve a 7,12 milliárd dolláros szintet, ami - akárhogy is vesszük - évi átlagos 45,55%-os növekedés.
Ha megkérdezünk szakértőket, hogy melyek azok a folyamatok, tevékenységek, amelyeknek a kihelyezhetősége az elsők között jutnak az eszükbe, akkor az emberi erőforrás menedzsmentje (egyszerűbben: HR), a pénzügy, a logisztika hangzik el a válaszokban a leggyakrabban, azonban ha a belekérdezünk vagy belegondolunk a részletekbe, bonyolultabbá válik a kép.
Példának okáért az emberi erőforrások menedzsmentjében ildomos élesen elkülöníteni azt a tevékenységi kört, amely a munkatársak megtartásával, képzésével, motiválásával, szervezetfejlesztéssel, az új emberek felvételével kapcsolatos, azoktól a tennivalóktól, amelyek szinte vagy ténylegesen gépesíthetők, mint amilyen például a bérszámfejtés, a kiküldetési költségek elszámolása. Értelemszerűen az először említett tevékenységek az olyan vállalkozásokban, ahol a hozzáadott érték, az innováció és effélék az üzlet szempontjából alapvető fontossággal bírnak, házon belül tartandók, még akkor is, ha a cég éppen a nehéz időit éli. A másodikként körülírt tennivalók csoportjának kihelyezése a - mondjuk így fellengzősen - HR-intenzív szektorokban sem számít ördögtől valónak.
Vannak üzleti feladatok, folyamatok, amelyek nem bízhatók külső erőkre - sem részben, sem egészben.
Ilyen például az üzleti stratégia ügye. Tevékenykedtem olyan vállalatnál is, ahol a menedzsment, annak is az első embere az üzleti stratégia elkészítését és karbantartását azon feladatok közé sorolta, amelyeket gond nélkül lehet vállalaton kívüli erőkkel megoldatni. Méregdrága autókkal érkező méregdrága tanácsadók méregdrága öltönyökben rendszeresen vették le a céget - legalább is alulnézetből nekem így tűnt, nekem, aki szerint aligha lehet a cégvezetés számára személyesebb feladat, mint a teljes vállalkozásra vonatkozó stratégia megszülése és ápolása. S ha az elsőszámú vezető nem így látja, akkor megette az egészet a fene, lehet őt lapátra tenni.
Jegyezzük meg: végül meg is váltak tőle, jött helyette más.
Úgy gondolom, barátomra se várnak könnyű idők.