Egy új nemzetközi kutatás szerint az univerzum nem működhet számítógépes szimulációként, mivel a valóság legmélyebb szintje nem algoritmikus módon írható le. A tanulmány, amely a Journal of Holography Applications in Physics folyóiratban jelent meg, tudományos érvekkel utasítja el a szimulációs hipotézist, amely korábban inkább filozófiai és sci-fi spekulációk tárgya volt.
A "Matrix-világ" elképzelése évtizedek óta foglalkoztatja a tudományt és a popkultúrát: mi van, ha a kozmosz, amelyben élünk, valójában egy fejlett civilizáció által létrehozott szimulált valóság? A Brit-Columbiai Egyetem Okanagan kampuszának kutatója, Dr. Mir Faizal és nemzetközi csapata szerint ez az elmélet nem csupán valószínűtlen, hanem matematikailag lehetetlen. A kutatók szerint a fizikai valóság olyan mélységekben mutat túl minden számítási rendszeren, hogy semmilyen algoritmus nem képes maradéktalanul leírni azt.
A fizikusok a modern elméleti fizika legkorszerűbb koncepcióira támaszkodva érvelnek. A klasszikus newtoni világkép után Einstein relativitáselmélete, majd a kvantummechanika formálta át radikálisan az idő, a tér és az anyag fogalmát. A kvantumgravitáció ma már azt sugallja, hogy a téridő sem alapvető, hanem egy információs szinten gyökerezik, amelyet sok kutató platóni valóságként ír le: olyan matematikai térként, amely megelőzi a fizikai univerzumot. Ez az információ azonban a mostani kutatás szerint nem redukálható teljes egészében algoritmusokra, és nem szimulálható számítógépes programként.
A tanulmány egyik kulcseleme Gödel híres nemteljességi tétele, amely kimutatja, hogy bármely formális rendszer tartalmaz olyan igaz állításokat, amelyek az adott rendszer keretein belül nem bizonyíthatók. Dr. Faizal és munkatársai szerint hasonló logika érvényes a fizikai valóságra: a világegyetem alapját olyan "nem algoritmikus megértés" képezi, amely kívül esik minden lehetséges számítási eljáráson. Vagyis léteznek fizikai igazságok, amelyek nem vezethetők le véges, lépésenként követhető szabályrendszerből - ezzel pedig a valóság alapja nem lehet egy futó program.
A kutatás új fényt vet a szimulációs hipotézis korábbi tudományos kritikáira. Ha a fizikai törvények hozzák létre a teret és az időt, akkor azok nem létezhetnek semmilyen virtuális környezet alárendelt szabályrendszereként. A szerzők hangsúlyozzák: a szimuláció minden formája programozott, algoritmikus parancsokból áll. Mivel a valóság alapja nem algoritmikus természetű, így logikailag kizárt, hogy egy számítógépes szimuláció eredménye legyünk.
A tanulmány következtetései jelentős filozófiai és tudományos súllyal bírnak. A szimulációs elmélet évtizedekig a spekulációk birodalmába tartozott, de ez a kutatás matematikai és fizikai érvekkel emeli tudományos szintre a kérdést, és kijelenti: az univerzum működésmódja bizonyíthatóan nem írható le pusztán számítási folyamatokkal. Az eredmények arra utalnak, hogy a valóság mélyebb, mint bármi, amit algoritmikus rendszerek képesek reprodukálni, és hogy az emberiség világegyetemről alkotott tudása továbbra is fejlődni fog - immár olyan területeken, ahol a matematika, a fizika és a filozófia határai összemosódnak.
Ezzel a kutatás nem csupán megválaszolja a "szimulációban élünk-e" kérdést, hanem új irányt is jelöl ki az alapvető fizikai elméletek számára: olyan valóságmodellt, amely a számításon túli megértést tekinti a mindenség legmélyebb alapjának.
