Az elmúlt hónapokban ismét célzott orosz rakétatámadások érték amerikai tulajdonban lévő vállalatokat Ukrajnában. A szándékosságot aligha lehet megkérdőjelezni: a támadások nem katonai objektumokat, hanem civil termelőüzemeket (amelyek gépsorai természetesen átállíthatók haditechnikai alkatrészek gyártására) és irodákat értek, amelyek jelentős szerepet töltenek be a helyi gazdaságban és a munkahelyteremtésben. A legutóbbi augusztusi csapás egy amerikai hátterű elektronikai gyár ellen irányult, 15 ember sérülésével és súlyos gazdasági károkkal.
A nyár folyamán két alkalommal is amerikai érdekeltségű vállalatok kerültek közvetlen orosz célpontba. Júniusban a Boeing ukrajnai irodája szenvedett el rakétatámadást, amely ugyan nem követelt emberéletet, de világossá tette, hogy nem véletlen becsapódásról, hanem közvetlen találatról volt szó. Augusztus 21-én a Kárpátalján működő Flex gyárát érte két cirkálórakéta-csapás. A közel húsz éve működő üzem több ezer embernek adott munkát, jelentős adóbevételt termelt a régiónak, és kulcsszerepet játszott a nemzetközi ellátási láncban. A támadás így nem csupán helyi tragédiát jelentett, hanem a globális gazdasági kapcsolatokra is közvetett csapást mért.
Az orosz agresszió ugyanakkor nem új keletű az amerikai vállalatokkal szemben. Már az invázió első napján Oroszország megtámadott egy Odessza kikötőjéből induló hajót, amelyet az amerikai agráripari óriásvállalat, a Cargill bérelt, később pedig a cég egyik napraforgó- és gabonaüzemét gyakorlatilag kisajátították az orosz megszálló hatóságok. A Coca-Cola ukrajnai gyára szintén célzott támadásban sérült meg, míg a Pepsi létesítményeit rakétamaradványok és repeszek rongálták. A Philip Morris kénytelen volt több tízmillió dolláros beruházással új gyártósorokat kiépíteni Nyugat-Ukrajnában, miután a harkivi üzemet súlyos károk érték. A mindennapokban is érzékelhető a nyomás: a McDonald's éttermek és a Microsoft irodái ismétlődő támadások miatt szenvedtek jelentős veszteségeket, folyamatosan újabb helyreállításokat kényszerítve ki.
A jelenség politikai dimenziója sem elhanyagolható. Moszkva szisztematikusan támad olyan gazdasági szereplőket, amelyek amerikai tulajdonban állnak, és amelyek jelenléte a nyugati befektetések iránti bizalmat testesíti meg Ukrajnában. A támadások nem pusztán közvetlen gazdasági károkat okoznak, hanem azt az üzenetet is közvetítik, hogy Oroszország a háborút a civil gazdasági infrastruktúrára is kiterjeszti. Mindez akkor történik, amikor Washington és az európai vezetés - Donald Trump amerikai elnök aktív szerepvállalásával - politikai rendezésen dolgozik.
A Flex elleni augusztusi támadás ezért nem csupán egy üzem tragédiája, hanem annak jelképe is, hogy Moszkva stratégiai célként tekint az amerikai vállalatok ukrajnai jelenlétének szétzilálására. Ez a gazdasági dimenzióval kiegészült hadviselés egyértelműen arra irányul, hogy gyengítse Ukrajna nyugati kapcsolatrendszerét, és hosszú távon elbizonytalanítsa a nemzetközi befektetőket.
