Egy 24 éves indiai nő, Aditi Sharma ügye világszerte felháborodást keltett, miután egy vitatott "gondolatolvasó" technológia alapján ítélték el jegyese megmérgezésének vádjával - bizonyítékok nélkül. Az eset középpontjában az agyi aktivitást mérő BEOS (Brain Electrical Oscillation Signature Profiling) nevű módszer állt, amelyet egyesek már az emberi jogok megsértésének tartanak.
Sharma tagadta a vádakat, de a rendőrség úgy döntött, egy EEG-alapú "gondolatolvasó" eljárással próbálja meg bizonyítani bűnösségét. A nő fejére elektródákkal felszerelt sapkát helyeztek, majd olyan mondatokat játszottak le neki, mint például "kést fogott a nyakához", miközben agyi aktivitását rögzítették. A szakértők szerint az agy "ismerősségi válasza" bizonyítja, hogy az illető személyesen részt vett a cselekményben.
A bíróságon nem volt sem DNS, sem ujjlenyomat, sem más tárgyi bizonyíték - a bíró így döntően a BEOS tesztre támaszkodott az ítélethozatal során.
A BEOS-t 1999-ben fejlesztette ki Dr. C.R. Mukundan neurológus, azzal a céllal, hogy a bűncselekmények során elhangzott részletekhez kapcsolódó agyi reakciókat vizsgálja. Az indiai Igazságügyi Igazgatóság szerint a módszer akár 90%-os pontossággal képes bűnösöket azonosítani - ugyanakkor az ártatlanokat is tévesen bűnösnek nyilvánítja az esetek mintegy 5%-ában.
A kritikusok szerint azonban a módszer tudományos alapja "megingatható". Michael Gazzaniga amerikai neurológus például úgy nyilatkozott: "ez a munka legjobb esetben is gyenge lábakon áll."
India Legfelsőbb Bírósága 2010-ben kimondta, hogy sem a BEOS, sem a hasonló technológiák - például a poligráf vagy a kémiai igazságszérum - nem alkalmazhatók a vádlott beleegyezése nélkül. A gyakorlatban azonban továbbra is előfordul, hogy erőszakkal vagy megtévesztéssel vesznek részt gyanúsítottak ezekben a vizsgálatokban.
Egy másik ismert esetben Abdul Wahid Shaikh és 12 másik vádlott a 2006-os mumbai vonatrobbantások kapcsán többször is átesett BEOS és narcoanalízis teszteken, de évekkel később bizonyíték hiányában felmentették őket.
A BEOS-hoz hasonló neurotechnológiák már más országokban is felkeltették az érdeklődést. Olaszország, Szlovénia és Hollandia kísérletezett EEG-alapú igazságszolgáltatási eszközökkel. Ennek ellenére az Egyesült Államokban a bíróságok többnyire elutasították az ilyen jellegű agyi bizonyítékokat megbízhatatlanság és torzításveszély miatt.
Az emberi jogi szakértők, például Marcello Ienca és Roberto Andorno, a mentális magánszféra új alapjogként való elismerését sürgetik, hogy megvédjék az egyéneket az akaratuk ellenére végzett agyi vizsgálatoktól.
Owen Jones jogtudós szerint az agyi bizonyítékok forradalmasíthatnák az igazságszolgáltatást - "de ha megbízhatatlanok, akkor éppen az igazságtalanságot növelhetik, miközben tudományos köntösbe bújtatják a találgatást."
Egy friss tanulmány szerint a neurotechnológiát fejlesztő cégek gyakran nem tájékoztatják megfelelően a felhasználókat, és nem garantálják az idegi adatok biztonságát, így növelve a visszaélés veszélyét.
Az Aditi Sharma-ügy súlyos kérdéseket vet fel: meddig mehet el az igazságszolgáltatás a technológia nevében? Lehetséges-e, hogy a "gondolatolvasás" nevében ártatlanokat ítélnek el? Egy biztos: ha ilyen eszközök kerülnek a bűnüldözés szolgálatába, elengedhetetlen a szabályozás, az átláthatóság és az önkéntes hozzájárulás.
