Az elmúlt két évtizedben a NASA komoly előrelépést tett a Föld közeli aszteroidák (NEA - Near Earth Asteroids) felkutatásában, miután az amerikai kongresszus 2005-ben kötelezte az űrügynökséget, hogy azonosítsa a bolygónkra potenciális veszélyt jelentő objektumok 90%-át. Most azonban új kutatások szerint olyan aszteroidák is fenyegethetik a Földet, amelyek nem közvetlenül a Föld körül keringenek - hanem a Vénusz pályáján.
Egy új tanulmány, melynek címe "The invisible threat: assessing the collisional hazard posed by the undiscovered Venus co-orbital asteroids" ("A láthatatlan fenyegetés: a Vénusszal közös pályán mozgó, még fel nem fedezett aszteroidák ütközési veszélyének felmérése"), rávilágít arra, hogy ezek a Vénuszhoz társult aszteroidák - bár ritkák - komoly veszélyt jelenthetnek a Földre nézve is.
A kutatást Valerio Carruba, a São Pauló-i Egyetem professzora vezette, és az Astronomy and Astrophysics tudományos folyóirathoz nyújtották be, jelenleg az arxiv.org preprint szerveren olvasható.
Jelenleg mindössze húsz olyan aszteroida ismert, amely a Vénusszal közös pályán kering a Nap körül. Ezek az úgynevezett ko-orbitális objektumok elkerülik a Vénusszal való ütközést, viszont a Földhöz közelebb is kerülhetnek. A kutatók szerint potenciálisan veszélyesnek számítanak, ha átmérőjük meghaladja a 140 métert, és elhaladnak a Föld pályájától számított 0,05 csillagászati egységen (kb. 7,5 millió km) belül.
A gond csak az, hogy ezek a testek gyakran a Nap vakító fénye miatt rejtve maradnak a földi megfigyelők elől. A fényességük erősen változik, és csak bizonyos időszakokban bukkannak fel az égbolton megfigyelhető módon.
Egy másik nehézség, hogy a Vénusz ko-orbitális aszteroidái rendkívül instabil pályákon mozognak. A tanulmány szerint az úgynevezett Lyapunov-idő - az az idő, amely után a pálya már kaotikusan viselkedik és nem lehet pontosan előrejelezni - csupán 150 év ezeknél az objektumoknál.
Ezért a kutatók szimulációkat végeztek: egy rácsháló alapján különböző inklinációval (pályahajlással) rendelkező "klón" aszteroidákat hoztak létre, majd 36.000 évnyi bolygómozgást modelleztek, hogy megnézzék, van-e köztük olyan, amely találkozna a Földdel. Az eredmények szerint különösen a kis pályaelhajlású és kis excentricitású objektumok jelenthetnek ütközési veszélyt.
A tanulmány szerint ezek az objektumok csak évente néhány alkalommal válnak megfigyelhetővé - akkor, amikor éppen a legközelebb kerülnek a Földhöz, és a Naphoz viszonyított szögük (ún. napelhajlás) is megfelelő.
Az olyan földi obszervatóriumok, mint a Vera Rubin Observatory, a közeljövőben várhatóan több ezer új aszteroidát fog felfedezni. Azonban ezeknek a különösen veszélyes objektumoknak a megfigyeléséhez speciális, célzott megfigyelési kampányokra lehet szükség.
A kutatók szerint a legígéretesebb megoldás egy űrszonda lehet, amelyet a Nap-Vénusz rendszer egyik Lagrange-pontjára (L1 vagy L2) küldenének. Itt elhelyezve a szonda folyamatosan figyelhetné a Vénusz környezetét, és a Nap vakító fénye nélkül kereshetné a ko-orbitális aszteroidákat.
A tanulmány emlékeztet arra, hogy egy 150 méter átmérőjű aszteroida becsapódása is több száz megatonna TNT-nek megfelelő robbanást idézne elő - ez ezerszer nagyobb, mint a II. világháborúban ledobott atombombák ereje.
"A kis excentricitású Vénusz-ko-orbitális aszteroidák különösen komoly kihívást jelentenek, mivel a Földről szinte lehetetlen őket észlelni" - fogalmaznak a kutatók.
Míg a földi teleszkópok egyre jobb megfigyeléseket végeznek, az ilyen objektumok észleléséhez valószínűleg új űrmissziókra lesz szükség. Ahogy a világ figyelme a Marsra vagy a Jupiter holdjaira irányul, nem szabad megfeledkezni arról sem, ami "mellettünk" halad el - rejtve a Nap fénye mögött.
