Az év informatikai újságírói 2008

Mallász Judit, Gerényi Gábor és Vértes János kapta a hagyományosan évente kiosztásra kerülő, "Az év informatikai újságírója díjat". Az üzletemberekből, szakemberekből és közéleti szereplőkből álló bíráló bizottság a kitüntetetteket minden évben olyan újságírók/szerkesztők közül választja ki, akik a legmagasabb szakmai színvonalon tesznek sokat az informatika népszerűsítéséért, a nagyközönség számára is átfogó képet festenek az informatikai ágazatról, az informatikában rejlő lehetőségekről. A díj alapítója az Atigris Informatika Zrt. amely nemcsak informatikai megoldásaival, hanem társadalmi szerepvállalásával is szeretne az ágazat fejlődéséhez hozzájárulni. Mallász Judit így vall: Amikor 20 évvel ezelőtt - villamosmérnökként - megpróbálkoztam az újságírással, nem gondolkoztam hosszú távra. Számomra az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy 7 éves lányommal és 3 éves fiammal továbbra is minél több időt tölthessek együtt. Hamar kiderült azonban, hogy a pályamódosítás kétszeresen is jól sikerült: egyrészt évekig valóban nagyon kellemes volt a családnak rugalmas elfoglaltságom, másrészt rövid időn belül megszerettem az újságírói munkát. Rengeteget segített - és mind a mai napig sokat segít - híradástechnikai végzettségem, valamint azok a távközlési-szakmai kapcsolatok, amelyeket pályakezdő mérnökként még az akkori Magyar Postán szereztem. A szakújságírás rejtelmeibe - a mai IDG Magyarország elődcégénél -- Kovács Attila vezetett be. Több év közös munka után elváltak útjaink; azóta informatikai hetilapoknál dolgozom. A Heti Chipet az elsőtől az utolsó számáig végigkísértem, majd egy rövid - napilapos mellékletnél eltöltött - kitérő után a Computerworld Számítástechnika volt a következő állomás. Az évek során annyira összekovácsolódott kis társaságunk, hogy nem sokat gondolkoztunk, amikor Sziebig Andrea egy újonnan alakuló laphoz, az IT Businesshez toborzott csapatot. A társaság döntő része azóta is együtt dolgozik, immár azonban nem a Vogel Burda Communications ernyője alatt, hanem közel egy éve önállóan. Gerényi Gábor ezt írja: "Újságírni elég kevesen tanultak iskolában (engem például informatikus villamosmérnöknek képeztek ki), de a legtöbbüknek azért volt valami személyes motivációja. Az igazság az, hogy - szégyen, nem szégyen - rábeszéltek erre az egészre; nem is lettem újságíró igazán, pedig (ki gondolta volna korábban) élvezem is, ha ilyesmit csinálok. Az életem viszont valahogyan bonyolultabb lett, nem ragadtam oda egyetlen tevékenységhez sem, a körülbelüli közös nevező a hálózat és annak a körzete. Efféle díjazásokkal engem zavarba lehet hozni, mert nekem a háttér a lételem, az antiexhibicionizmusom eleve kórosan ellenpredesztinál mindenfajta médiás tevékenységre, és mégis... De, látszik, rábeszélhető vagyok sok mindenre, még erre is :) Az utolsó majdnem tíz évem főleg az Indexszel hozható összefüggésbe (tényleg, majdnem tízévesek vagyunk), ez a szakasz elképesztő tapasztalatszerzés volt, üzletileg pedig hihetetlen hullámvasút, óriási csúcsokkal, és gyomorborító (ezt lehet szó szerint érteni) zuhanásokkal. De sokkal jobban szórakoztatott, mint bármi - ezt is szó szerint vegyük -, bármi, ami ezen a vidéken megtehető lett volna." Vértes János sorai: Őszintén meglepődtem, amikor olvastam, hogy én lettem online kategóriában a 2008-as év informatikai újságírója. Érdemtelennek érzem magam erre a címre... Nem akarok álszerénynek mutatkozni, ezért leszögezem, hogy jó újságírónak (ezen belül jó informatikai újságírónak) tartom magam, és ha mondjuk hetvenvalahányban, nyolcvan-valahányban vagy kilencvenvalahányban egy erre felkent grémium megtisztel ezzel a címmel, büszkén húztam volna ki magamat, tisztában lettem volna érdemeimmel... 2008-ban viszont úgy érzem: a címmel a tekintélyes zsűri az orromra koppintott, mintha csak azt kérdeznék, "mi a fenéért nem írsz, hisz egykoron ment ez neked..." Csapjunk át az álszerénység színezetű tipródásból a szerénytelenségbe! Első informatika tárgyú cikkeimet a hetvenes években írtam, még a kék Számítástechnikába... 35-40 év távlatából rémlik egy kellemes interjú, amit Havass Miklóssal készítettem, azután egy nekem is élményt adó beszélgetés a szekszárdi kórház igazgatójával, aki példamutató módon élt kórházában a számítástechnika nyújtotta lehetőségekkel. Az első amerikai-magyar informatikai kiadóban, a Futász Dezső által 1986-ban létrehozott CWI-ben (ma már IDG) is ott nyüzsögtem az immár rózsaszín CW-Számítástechnika startjánál, ha valaki előkotorja az első számot, akár informatika-történelminek is tekintheti a Kázsmér Jánossal készített beszélgetésemet. (Az a Videoton még ízig-vérig informatika cég volt, ha Kázsmér lehetőséget kapott volna rá, a nyolcvanas évek végén megindulhatott volna Magyarországon a rádiótelefon-gyártás.) A későbbi Videoton-birtokos Széles Gábort pedig akkor faggattam céljairól - egyebek közt egy Playboy-nagyinterjú keretében is - amikor benne még a Műszertechnikás múlt dominált.) A kilencvenes években immár magánvállalkozás keretében indítottuk el a Monitort, az Internet Kalauzt, a Business Online-t, megtöltöttük a Magyar Hírlap informatikai mellékletét, a Népszabadság Sulinet magazinját, kiadványaink összpéldányszáma a fénykorban majd félmilliós volt. (Külön büszkeséggel tölt el, hogy a korábbi évek díjazottjai között olyanra is leltem, aki első informatikai-újságírói tollvonásait az általam szerkesztett Internet Kalauz számára vetette papírra.) A kilencvenes években (az első - ma is is működő - hírportálként) született meg a Prím Online is, amely 98-99 táján olvasottságában, hirdetési bevételében még a magyar portálok ötös élmezőnyébe is bekerült. Ha akkoriban megkérdezte volna valaki mondjuk Toperczer Ákost, a Softinvest tragikusan korán elhunyt második emberét, (vagy a KFKI, a Digital, a Compaq, a Matáv, a Graphisoft, a Microsystem, a Kontrax, a Westel, a HP és egy sor néhai vagy ma is élő cég néhai vagy ma is aktív irányítóit) hogy kik az év vagy az évtized legjobb informatikai újságírói, úgy érzem - online lapunkhoz hasonlóan - én is befértem volna a TOP 5-be. Azután jött az ezredforduló, és cégünk életében az ami addig másodlagos volt (a portálunkhoz fejlesztett szoftverek, online szolgáltatáscsomagok) elsődlegessé vált, miközben lapjaink - a hazai és nemzetközi tendenciáknak megfelelően - sorra mentek tönkre. S bár a tekintélyes zsűri bizonyosan számításba vette azt, hogy ha saját erőből már nem is, nemzetközi együttműködéssel ma is vállalkozunk új missziókra, hisz ezekben az években jelent meg szerkesztésemben a német minta alapján készülő PC-súgó, sajnos ma már ritkán írok interjút, tudósítást, riportot, publicisztikát; munkámnak még az a csekély része is, amely nem menedzseri, inkább szerkesztői tevékenység, mintsem újságírói... A díjat azonban megkaptam. És bár csak az elmúlt évtizedeket tudtam felhozni érdemként (azt, hogy ideig-óráig a Mikrovilág főszerkesztője is voltam, ki is felejtettem...) nem akarom azt életműdíjnak tekinteni, maradjunk inkább annál, amit fentebb már pedzegettem: ez egy kemény figyelmeztetés! Értem, köszönöm, vettem! Még van egy kis dolgom itt az IT-szolgáltatásokat végző cégünk körül, de talán a 2010-es években majd (újra?) rászolgálhatok a mostani címre, amit talán még időben kaptam meg ahhoz, hogy ne legyek rá teljesen érdemtelen. További információ: www.creditcheck.hu