A tegnap hősei napjainkban újratanulhatják a szakmájukat. A mindent fenekestül felforgató nagy trendek új irányba állítják a projektmenedzsmentet is, a korábban megszerzett rutin akár értékét is veszítheti.
Vegyük példának okáért a felhő és mobilitás szavakkal fémjelzett trendeket, amelyek új kihívásokkal tesztelik azokat, akiknek a feladata, hogy a szakembereket hatékony és célzott együttműködésre ösztökéljék. A szóban forgó szakemberek ugyanis, akiktől az együttműködést várjuk, egészen természetesnek veszik, hogy egyáltalán nem muszáj egymás elől elszívni a levegőt egy közös zárt térben ahhoz, hogy együttműködjenek. A projekt irányítójának szemszögéből nézve ez annyit tesz, hogy a személyes és közvetlen kommunikáció aránya a teljes kommunikációból drasztikusan lecsökken, a projektmenedzser személyisége, netán karizmája kevéssé érvényesülhet, maradnak a digitális csatornák az üzenetek eljuttatására, cseréjére.
S adjuk mindehhez hozzá a felhő lehetőségeit is: a szükséges undok egy igen különös környezetben találja magát. Az embereinek akár a többsége is távol van tőle, ráadásul egészen valószínű, hogy azok a szerverek sincsenek a közelében, amelyeken a projekttel kapcsolatos dolgokat tárolják vagy a pilot/tesztrendszereket futtatják, hanem valahol valamelyik felhő foszlányában.
És ha már lényegében mindegy, hogy fizikai valójában hol tartózkodik tartósan az, akivel együtt kell működni, akkor már csupán egyetlen lépés, hogy annak, akivel együtt dolgozunk, nem kell feltétlenül a munkatársunknak lennie, simán lehet ő egy független - mondjuk így: mezítlábas - szakértő vagy egy outsourcing-partner hozzánk dedikált, az angolt felismerhetetlenségig törő embere valahonnan a távoli keletről.
Azután itt van az agilis módszertan. Ami - olvasom guruk okfejtéseiben - voltaképpen nem is módszertan (továbbá keretrendszer sem és folyamat sem), hanem voltaképpen egy ernyő, amely módszertanok és keretrendszerek széles körét fedi és újfajta értékek alapján szervezi újjá - tételezzük fel e mondat idejére, hogy egy ernyő képes erre - az együttműködést, amint ez a lehető legfrappánsabban összefoglalva olvasható az agilis szoftverfejlesztésről szóló kiáltványban. Tessék rákeresni a weben, hát kérem, a projektmenedzsmentben megőszült szakembereket kiveri a hideg veríték attól, ami abban írva vagyon.
És azt is olvasom, hogy viszont az agilis - nevezzük így - szemlélet népszerűségének növekedése az informatika világában töretlenül folytatódik.
Hadd jegyezzem meg - nem minden irónia nélkül -, hogy az agilis szemlélet terjedésével az önfeledt fejlesztőkért is felelős PM vállára újabb és nagyon súlyos felelősség rakódik: főnökei a projektek kockázatának kezelését napi szinten várják el tőle.
S akinek ennyi változás kevés, tegyük itt hozzá, hogy az utóbbi évek botrányai miatt az informatikai projektek irányítóitól olyat is kezdenek elvárni, amit korábban soha. A kibertámadások, IT-biztonsági események, amelyeknek bevehetetlen intézmények, világcégek, csodált celebritások estek áldozatául, rémisztő jelenségek a közvélemény számára. Az informatikai rendszerek biztonságosságáért a megvalósítóiknak kell felelni - mondják ki egyre többen az informatikán belül és kívül.
Nincs semmi de vagy viszont. A kihívások változnak, folyton újfajta képességekre kell szert tenniük azoknak, akik e szép pályán akarnak maradni, és folyamatosan pallérozniuk kell elméjüket, hogy megőrizzék nyitottságukat az újdonságok befogadására és elsajátítására - informatikán kívül és belül.
A változáskezelés a projektmenedzser számára állandó házi feladat is.