Első kérdésként az vetődik fel, vajon az iPhone 5 elmaradása tényleg elmaradásnak tekinthető-e. Az Apple mára meglehetősen nyilvánvalóvá váló termékmegjelenési roadmapjéhez (új termékekkel OS és eszköz szinten is csak kétévente rukkolnak elő) képest természetesen nem, a felgyorsult mobilpiac azonban bizonyos szempontból joggal várhatta, hogy az Apple legújabb telefonja maga mögé utasítja majd a versenytársak legfrissebb - vagy még meg sem jelent - hardvereit..., megújult külsővel, természetesen. Kérdés, hogy napjaink legprovokatívabb nagyvállalata jól döntött-e, amikor hű maradt saját elveihez, és a versenyt nem a burkolat megújításának vagy az elérhető legnagyobb teljesítményű hardver beépítésének frontján kívánja megnyerni.
Az elmúlt évek tapasztalatai meglepő módon inkább mellette szólnak, mint ellene. Ha visszagondolunk, az Apple eddig sem, vagy legalábbis nem önmagában a hardver külsejével és belsejével aratott. Az iEszközök - és Macek - külseje és belseje, illetve a szoftver és a hardver közötti lehető legnagyobb összhang az, ami ezeket a termékeket a nagyközönség szemében a minőség letéteményesévé teszi, természetesen a felhasználói élmény maximumára törekvés mellett. Ha pedig az előrendelési számokat vesszük alapul (1 millió 4S-t rendeltek 24 óra alatt, ami közel a duplája annak, mint amennyit az iPhone 4-ből tavaly, ugyanennyi idő alatt), felvetődik a kérdés: kinek az elvárásai nem teljesültek?
Mindemellett az új iPhone az iOS 5-tel karöltve elhozta a Sirit. Bár jelen sorok írója is annak a kiöregedett generációnak tagja, amely még zsigerileg irtózik attól, hogy hangosan, mintegy magában beszéljen egy technológiai eszközhöz, mégis el kell ismernie: amennyiben a Siri beváltja a hozzá fűzött reményeket, és a mindennapi használat során is azt tudja nyújtani, amit a Keynote alapján elvárhatunk tőle, ez lehet az első olyan hangasszisztens, amely ledönti ezt a hosszú évek óta makacsul az ember és a gép közé toluló válaszfalat. A Siri nemcsak a vállalati szféra számára teheti még vonzóbbá az iDevice-ok használatát, de a grafikus felhasználói felület és a mobilforradalom után újra alapjaiban változtathatja meg az informatika szerepét mindennapi életünkben. Talán nincs messze a sci-fikből jól ismert iOtthon, amikor lakásunkba hazaérve csak két szavunkba kerül, hogy megmelegedjen a vacsora, és elinduljon a kedvenc sorozatunk?
A második esemény, Steve Jobs halála már komolyabb kérdéseket vet fel az Apple jövőjével kapcsolatban. Nem arról van szó, hogy az Apple most hirtelen ott állna tervek, stratégia és kompetens vezető nélkül. A következő pár év fejlesztései nyilvánvalóan kellően előrehaladott állapotban várják a finomhangolást és a piacra dobást. A következő jó pár év stratégiája nyilvánvalóan kellő részletességgel várja a megvalósítást, függetlenül attól, hogy Jobs csak a szokásos vagy a közelgő halál árnyékában még nagyobb körültekintéssel készítette el azokat. Az Apple élén pedig az a Tim Cook áll, aki az elmúlt években többször is bizonyította, hogy - legalábbis átmenetileg - képes átvenni Jobs helyét: a feladatra nyilvánvalóan kellő alapossággal készítették fel.
De a tét nem a következő 4-5 év. Talán még csak nem is a következő tíz. Nem az a kérdés, hány évre van stratégia, vagy éppen hogy ki lesz a vállalat első embere. Az Apple sorsa most leginkább azokon a vezetőkön múlik, akik Jobs mögött álltak. Kívülről úgy tűnik, az Apple túlságosan is egy lapra tett fel mindent. Az Apple-éhez hasonló sikereket csak olyan karizmatikus vezető ismételhet meg újra és újra, akinek a nevéhez - és közvetlenül az övéhez - már komoly sikerek fűződnek, aki ugyanakkor sok szempontból nehéz személyiség, maximalista és követelőző; aki a bizonyítási vágy, egy kis félelem és a motiváció olyan elegyét tudja megteremteni, ami újra és újra kiemelkedő teljesítményre ösztönzi a munkatársakat. Bármennyire is készen állnak a cégnél a rutinok, a munkamódszerek és a munkamorál, a vezető távozásakor a varázsüst hamar korrodálódni kezd... Elég első lépésként csak egy kicsit lazítani a követelményeken. Fölösleges abban reménykedni, hogy Jobs szerepét egy hasonlóan karizmatikus figura tölti majd be. Egy olyan vezetői gárda teljes tevékenységére lenne/lesz szükség, amely megtalálja a módját, hogy a különleges személyiség erejét más motivációs faktorokkal pótolja. Kívülről egyelőre talán senki nem mondhatja meg, képesek-e rá.
De még ha nem is sikerülne, tíz- vagy még többéves távlatban talán még maga Jobs sem lett volna képes érintetlenül megőrizni a vállalat piaci helyzetét. Már csak azért sem, mert éppen az Apple tevékenységének hatására a világ és az ipar ráébredt, hogy a minőség számít, és igenis lehetséges a felhasználóhoz közel álló IT. Ha el is múlik, megrohadni már nemigen tud az Alma.
