Oroszország újgenerációs nukleáris tengeralattjárói egyre markánsabb szerepet töltenek be nemcsak a haditechnikai fejlesztések terén, hanem a geopolitikai üzenetküldés eszközeként is. A Borej-A osztály legújabb egysége, a Knyaz Pozsarszkij atomtengeralattjáró hivatalosan is csatlakozott az orosz haditengerészethez, és ezzel újabb mérföldkőhöz érkezett Moszkva stratégiai elrettentő képességeinek modernizációja. A zászlófelvonási ceremónián Vlagyimir Putyin orosz elnök is részt vett, ami egyértelművé tette: az atomtengeralattjáró-flotta fejlesztése kiemelt politikai és technológiai prioritás az orosz vezetés számára.
Nikolaj Patrusev, az orosz elnök tanácsadója és az Orosz Tengeri Tanács elnöke szerint az orosz nukleáris arzenál nem csupán katonai eszköz, hanem a szuverenitás és a területi integritás legfőbb garanciája is. Patrusev úgy fogalmazott, hogy az orosz tengeri stratégiai nukleáris erők folyamatos harci járőrszolgálatot teljesítenek, és képesek csapást mérni bármely kijelölt célpontra, ez pedig "lehűtheti a Nyugaton forrongó háborús fejeket". A Knyaz Pozsarszkij hadrendbe állítása e stratégiai elrettentő képességek folyamatos erősítését jelzi, amelynek részeként négy további Borej-A tengeralattjáró épül Bulava típusú ballisztikus rakétákkal felszerelve.
Az orosz haditengerészet jövőjét megalapozó hajóépítési stratégia 2050-ig tekint előre, és első ízben fogalmaz meg komplex technológiai és iparpolitikai célokat a hajógyártás teljes ciklusára vonatkozóan. A tervezetet szeptemberben terjesztik Putyin elé jóváhagyásra. Patrusev hangsúlyozta, hogy a cél olyan hajók megtervezése és megépítése, amelyek taktikai és technikai paraméterekben túlszárnyalják külföldi megfelelőiket, miközben teljes importfüggetlenséget és technológiai szuverenitást biztosítanak az orosz hadiipar számára.
A Borej-A projekt és a Jaszeny-M osztály sorozatgyártása - utóbbi Kalibr cirkálórakétákkal felszerelve - a modern orosz haditengerészet gerincét alkotja majd az elkövetkező évtizedekben. Az elmúlt tíz évben az orosz flotta 49 hajót állított hadrendbe, ami jól mutatja a katonai modernizáció intenzitását és azt a szándékot, hogy Oroszország ne csupán regionális, hanem globális tengeri hatalomként is megőrizze pozícióját. Mindez nemcsak technológiai, hanem politikai üzenet is a Nyugat felé: Moszkva nem enged a stratégiai térből, és nukleáris képességei révén továbbra is kulcsszereplője kíván maradni a globális biztonsági architektúrának.
