A Hold környékén időnként apró, átmeneti kísérőobjektumok bukkannak fel, amelyeket a csillagászok "miniholdaknak" hívnak. A fogalomnak nincs hivatalos, nemzetközi definíciója, de általában olyan égitestet értünk alatta, amely rövid ideig kötődik a Föld gravitációs teréhez, legalább egyszer megkerüli a bolygót, és pályája valamely pontján négy Hold‑távolságnál közelebb jut hozzánk. Friss szimulációk szerint a Föld körül egy adott pillanatban akár hat‑hét ilyen apró holddarab is sodródhat, mielőtt visszatérne a Nap körüli pályára.
Az új kutatás, amely az Icarus című szaklapban jelent meg, arra a felismerésre épít, hogy nagy sebességű becsapódások a Hold felszínéről rendszeresen löknek ki kőzet‑ és poranyagot az űrbe. A kilökött törmelék legnagyobb része végül a Nap körül áll pályára, de a számítógépes modellek szerint az anyag egyötöde időnként a Földhöz is "odakapcsol", és rövid ideig bolygónk körül kering. Ezek a kis égitestek többnyire két méternél is kisebb darabok, ám ritkán nagyobb tömbök is elszakadhatnak; ilyen lehetett a Hawaii‑ról megfigyelt Kamoʻoalewa, valamint a 2024‑ben felfedezett 2024 PT5, amelyeknek spektroszkópiai jegyei holdi eredetre utalnak.
A szimulációk "névleges" eredménye szerint átlagosan 6,5 hold‑eredetű minihold keringhet a Föld körül. A szerzők azonban hangsúlyozzák, hogy a becslés bizonytalansága hatalmas, mert a becsapódási kráterek méretét, a kidobódó anyag sebességét és a részecskék pályadekorációját csak korlátozottan ismerjük. Ha valóban ennyi ideiglenes holddarab lenne, a jelenlegi égboltfelmérő távcsöveknek elvileg többet kellene észlelniük, ezért valószínű, hogy a tényleges mennyiség kisebb - vagy a felismerési módszereken kell még javítani.
A felderítés nehézségét a méret és a gyors mozgás együtt okozza. Egy autó méretű, néhány méter átmérőjű szikla akkor válik elég fényessé, ha nagyon közel kerül a Földhöz, ilyenkor viszont látszólag gyorsan száguld az égen, és csíkot rajzol a felvételeken. A képfeldolgozó algoritmusoknak nehezebb dolga van az ilyen nyújtott nyomok felismerésével, de a 2020 CD3 jelű minihold sikeres azonosítása azt mutatja, hogy a modern felmérések képesek lehetnek további példányokat is elcsípni.
Ezek a rövid látogatók érdekes kereskedelmi alkalmazásokkal is rendelkezhetnek, mivel látogatásukhoz a legkevesebb üzemanyagot igényelnék, mondta Jedicke. Ahelyett, hogy a
A miniholdak nemcsak tudományos kuriózumok. Mivel kevesebb üzemanyag kellene elérésükhöz, mintha mi repülnénk el az aszteroidák övezetébe víz, ásványi anyagok és más kereskedelmi szempontból kívánatos elemek kitermelése céljából, a vállalatok megtalálhatnák a módját, hogy elkapják ezeket a tranzitáló objektumokat, amikor azok rövid ideig a Föld körül keringnek. Tudományos értelemben azért fontosak, mert segítségükkel pontosabban érthetjük meg a becsapódási folyamatokat a Holdon, és következtethetünk arra, milyen veszélyt jelentenének a Földre hulló aszteroidák.
A jelenlegi kép tehát az, hogy a Hold nem csupán a Föld magányos nagy kísérője, hanem időről időre "megszüli" saját apró gyerekholdjait is. Ezek a látogatók néhány hónapig‑évig táncolnak velünk a világűrben, majd továbbállnak a Nap körüli végtelen körforgásba - és minden egyes észlelésük új darabbal gazdagítja a Naprendszerről alkotott mozaikunkat.
